Amikor a képviselő úr megérkezett, a polgármester még nem találta elég magasnak az építményt, úgy gondolta, így nem lesz olyan hatásos a beszédük. Eszébe jutott, hogy hozhatnának a közfoglalkoztatottak még az erdőből néhány hasábot, úgyis ismerik a járást arrafelé. Megjött hamarosan a pótlás, a két politikus pedig peckesen megindult a szociális piramis teteje irányába, hogy szózatot intézzenek a néphez, amely türelmetlenül didergett odalent. Ahogy haladt a két potentát, már nem hallották, ahogy a rászorulók foga vacog, csak a falut figyelték, hogy ilyen magasból milyen szép. Nem csoda, hogy emelkedett beszédet mondtak odafent – kár, hogy semmit nem hallottak belőlük az odalent állók.
Akkor kapcsolt a polgármester és a képviselő, amikor a nép már el is kezdte hazahordani a tüzelőt. Amikor megbillent alattuk a piramis.
