A Kamu családnál mostanában nagy a feszültség. Az egész azzal kezdődött, hogy Kamu Sándornak valaki megsúgta a falu kocsmaként funkcionáló boltjának pultként funkcionáló pénztáránál, hogy van egy tuti tippje. Kamu Sándor pedig az a típusú ember, aki szereti az ilyesmit. Piramisjáték, nigériai levél, csodamatrac, ízületgyógyító mágnes, buszos kirándulás a föld vagy legalább a járás szívcsakrájához, MLM-sampon, tűzálló gyümölcsöstál, olcsó parfüm, láncszavazás: ő mindenben benne van. Mindenkinek elmondja, hogy ezek a csodák mennyire megváltoztatták az életét.
Úgyhogy az egész családját berángatta a tuti bizniszbe. A tippet egy általa sosem látott, de a boltos, azaz a pultos által megbízhatónak mondott, kicsit izzadó, öltönyös fickótól kapta. Így hangzott: Sándor, alapítson pártot, megéri, ha megteszi, adok hozzá ötszázhuszonhét aláírást, ha megfűz még legalább kettőt, akkor hétszázharminchatot. Mármint pártonként.
És így pörgött volna tovább az algoritmus, egészen a végtelenségig, de Kamu Sándor egyrészt nem akart telhetetlennek mutatkozni, másrészt ismerte a képességeit, harmadrészt felmérte a vele szemben állót is. Városi ember, vigyázni kell az ilyenekkel. Nagy kópé vagyok – gondolta magáról szerényen –, de sosem vertem még át tanult embert. Leszámítva a falu jegyzőjét, de őt is csak akkor sikerül, amikor részeg.
Úgyhogy Kamuék pártelnökök lettek. Kamu Sándor a Derék És Tisztességes Jó Magyarok Szövetségének lett az elnöke, neje, Kamuné Hamis Izolda viszont a Fejlődés És Igazságosság Pártját vezette, míg gyermekük, a család szeme fénye, a frissen érettségizett Kamu Elemér Bendegúz a Fiatalok A Gyors És Gyökeres Változásokért Egyesület élén találta meg számítását. Pontosabban az izzadós, öltönyös városi ember számítását.
Le is adták a tökéletesen egyforma sorrendben rögzített ajánlásaikat, a kampánytámogatásból valamicskét elplakátoltak, aztán még arra is volt gondjuk, hogy az Elemér számlagyáros unokaöccsétől szerezzenek igazolást arról, hogy ők kibérelték a kultúrházat, hogy lakossági fórumot tartsanak. Egyszerre, három különböző pártnak, de nem fognak lebukni. Ki az a hülye, aki veszi a fáradságot, és megvizsgálja három ilyen kicsi párt költségeit? Na ugye.
Rendben mentek a dolgok, Kamuékat a falubeliek kezdték pártelnök úrnak és pártelnök asszonynak szólítani, míg nem Löttyös Tibi, a falu bolondja fel nem tett nekik egy egyszerű, de annál fontosabb kérdést, ami így hangzott: és akkor most pártelnökként egymásra, azaz másik pártra fogtok szavazni?
Sértette Kamuék önérzetét, hogy Löttyös Tibi, ez a tántorgó léhűtő, akiről az járta, kamaszkorában egyszer úgy meghúzta a cefrét, hogy azóta se tudott kijózanodni, ilyen szinten gúnyt űz a demokratikus elkötelezettségükből és nyereségvágyból táplálkozó vállalkozásukból. Elkezdtek hát programokat kidolgozni, összefestették egymás csenevész plakátjait, vitára hívták ki egymást (persze ezekre egyikük se ment el). Sőt két rizlingfröccsért mindhárman megnyerték kampányfőnöknek Löttyös Tibit, mert közben rájöttek, hogy valójában nem hülye, hanem egy intuitív zseni. Ígérgettek a falubelieknek fűt, fát, virágot, Erzsébet-utalványt. Ahogy a nagyok szokták.
De vasárnaponként, amikor leültek a terített asztalhoz, félretették az ellentéteket. Az aranysárga húsleves, a ropogósra sült rántott csirke, a gőzölgő petrezselymes krumpli, az ebédhez elfogyasztott kisüsti valahogy azt a hatást váltotta ki, hogy egyszerre olyanná váltak, mint egy szakértői kabinet és egy konstruktív ellenzéki frakció. Nem is csoda, hiszen ha sok dologban különbözött is egymástól a Derék És Tisztességes Jó Magyarok Szövetsége, a Fejlődés És Igazságosság Pártja és Fiatalok A Gyors És Gyökeres Változásokért Egyesület, vezetőik egy dologban egyetértettek: abban, hogy nekik Magyarország az első.
