Az ellenzék győzelemre áll, a közvélemény-kutatások szerint változást, kormányváltást szeretnének az emberek – véli Karácsony Gergely. Négy évvel ezelőtt nem így volt – teszi hozzá a miniszterelnök-jelölt, aki csalódott lenne, ha húsz százalék alatt végezne az MSZP–Párbeszéd – nyilatkozta a Zoom.hu-nak.
Véleménye szerint ha a Fidesz újabb kétharmadot kap, az csak az ellenzéki pártok „elbénázásán” múlhat. Az MSZP-t elhagyók után már a párt megerősödésével számol, politikusok, szakemberek csatlakozására számít. Ami a billegő körzeteket illeti, szerinte mérlegelni kell, hol erős az LMP, hol az MSZP, és annak megfelelően, kölcsönösen visszalépni a másik javára. Így például Pécsett az LMP-nek is vissza kellene lépnie Mellár érdekében.
A miniszterelnökségre készülő Karácsony Gergely úgy gondolja, az egészségügyből vagy az oktatásból hiányzó pénzeket nem lehet egyhamar visszatenni, már az is szép eredmény lenne, ha a 2010 előtti arányokról beszélhetnénk. Ehhez föl kell számolni a korrupciót és a büdzsé olyan politikai prioritásait, mint a stadionok. „Elsőként állítanám le például a Liget-projektet, ami önmagában több mint 200 milliárdos tétel” – emelte ki.
Ami az adókat illeti, amennyiben tartós gazdasági növekedésről beszélhetnénk, akkor sem gondolkodik adóemelésben, hanem adóátrendezésben, hiszen „vicc, hogy Magyarországon a legnagyobb cégek nem vagy alig fizetnek társasági adót, és így a tőke gyakorlatilag nem adózik”.
Mint elmondta, a kampányát az egészségügy, az oktatás, a bérek, a nyugdíjak és az „ezekre épülő új társadalmi modell” gondolata határozza meg, nem ellenségképekkel szeretne foglalkozni. Ami a jelenlegi vezetést illeti, úgy látja, „Orbán Viktor rendszerének lényege, hogy megy előre, mindig harap, a zsákmányt pedig úgy osztja el, hogy azzal befogja belső ellenfeleinek száját”.
Arra a kérdésre, hogy „ellenzéki győzelem esetén alakulhat-e olyan kormánykoalíció, amelynek tagjai nem passzolnak össze a jelenlegi tudásunk szerint”, azt felelte, hogy jól ismeri az ellenzéki pártok programját, melyekben nem lát olyan szakpolitikai különbségeket, melyek megakadályoznák az együtt kormányozást.
