Másfél éve, 2010 utolsó negyedében a szállítók több okostelefont értékesítettek, mint PC-t, és rövidesen a mobilpiacon is hasonló fordulat következhet. Az IDC szerint 2012 első negyedében világszinten 1,5 százalékkal (404,3 millióról 398,4 millióra) csökkent az eladott mobilok száma, miközben az okostelefonok szegmense 42,5 százalékkal (101,7 millióról 144,9 millió darabra) nőtt.
Ennek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy beköszöntött a viselhető IT (wearable computing) korszaka. A sci-fi könyvekben és filmeken vagy a szintén a fantázia világába tartozó James Bond kalandjain nevelkedett felhasználók azonban viselhető IT-n nem a zsebben lapuló, kézben tartott infokommunikációs eszközöket értik. Sokkal inkább olyan megoldásokat, amelyek a szó átvitt vagy szoros értelmében az emberi test kiegészítő részévé teszik a technológiát, a sokszorosára bővítve az érzékelés spektrumát és fokozva a cselekvés erejét.
Ígéretes kezdetek
A viselhető IT gyakorlati megvalósításának története hosszú évekre nyúlik vissza. Az út egyik emlékezetes mérföldköve volt, amikor a Philips 2000-ben bejelentette, hogy a Levi’sszel karöltve távirányítható mobiltelefonnal és MP3 lejátszóval bélelt dzsekit hoz forgalomba. A viselhető elektronika kategóriájában a 900 dolláros ICD+ (Industrial Clothing Design+) kabát volt az első termék, amely kiskereskedelmi forgalomba került. A dzseki gallérjában fülhallgató és mikrofon kapott helyet, a kézelőn billentyűzet – és mosás előtt csak a két készüléket kellett eltávolítani, a szövet részét képező kábelezés vízálló volt.
A Casio, a Citizen és a Swatch ugyancsak akkoriban indított projekteket karórába szerelt pagerek, telefonok, fordítógépek kifejlesztésére, az olyan textilgyárak pedig, mint a Dupont, áramvezető képességgel bíró szövetekkel kísérleteztek. A Philips eközben az ICD+ GPS-es változatán, valamint a szívműködést mérő sport-melltartó és a viselőjét hűtő-melegítő, klimatizált ruházat fejlesztésén is dolgozott.
Az IBM szintén az ezredforduló környékén készített egy Wearable PC nevű gépet, amely 233 MHz-es processzorral működött, és egy ThinkPad 560X teljesítményét ígérte egy okostelefon-ős kézi számítógép (PDA) méretében. A viselhető PC-t az IBM üzleti célú felhasználásra, például a karbantartás területére szánta. Az ausztrál Tengerkutató Intézetnek pedig a WetPC tervezett egy rendszert, amellyel a búvárok a vízhatlan burkolatban testükre erősített számítógépet kezelhették merülés közben.
A rövid visszatekintésből nem maradhat ki az 1994-es CES-en bemutatott ikonikus Forte VFX1, az első, kereskedelmi forgalomba került VR-sisak sem – bár a viselőjüket a valós környezetből kiragadó és virtuális világba merítő, HMD- (head mounted display) kijelzők speciális alkategóriát képviselnek. Viszont elterjedtek olyan területeken, mint a hadászat, a légi közlekedés, az egészségügy és a Forma–1, ahol a kiképzést segítik.
A viselhető digitális eszközök piaci pályafutása ígéretesen indult, mégsem tapasztaljuk, hogy az emberek ma már tömegével a karórájukon intéznék a telefonhívásokat, és a Philips-Levi’s elektronikus dzsekiből sem lett egy új 501-es. A lehetséges okokra még visszatérünk. Ugorjunk azonban egy nagyot előre az időben a Google június végi I/O konferenciájáig, ahol a cég demózta az áprilisban már megszellőztetett Glass Projekt eredményét, az AR (augmented reality) szemüveget. Fényesebbnek láthatjuk-e ezen keresztül a viselhető IT jövőjét?
A szkepticizmus szemüvege
A San Franciscóban megrendezett konferencia közönsége mindenesetre lelkesedéssel fogadta a bemutatót, amelyben a Google Glass látványos módon érkezett meg a rendezvénynek otthont adó Moscone Center színpadára: élő videofolyamban először az épület tetejére leereszkedő ejtőernyősök, majd a folyosókon végigtekerő kerékpárosok szemszögéből láttatva a bejárt utat.
A Google X laboratóriumban fejlesztett, szokványos méretű szemüveg a digitális kamera mellett mikrofont, Android-alapú számítógépet, 3G és 4G mobilinternet-elérést, mozgásérzékelőt és GPS funkciót tartalmaz – vagy fog kapni a közeljövőben –, egyik lencséje pedig kijelzőként működik. Az áprilisban közzétett videóban a Google Glass valós időben, a kijelzőn felbukkanó, félig áttetsző buborékokban megjelenő, releváns információkkal egészítette ki a szemüvegen keresztül látott valóságot. Viselője például az ablakon kitekintve időjárás-előrejelzést kapott, míg a metró bejáratánál a szolgáltatás szüneteléséről olvashatott, és a szemüveg a pótlóbusz megállójába vezető utat is megmutatta. A videóban azt is láthattuk, hogy a Google Glass felhasználója hangüzenetet hallgat meg, majd SMS-t diktál és küld, ugyancsak a szemüvegről.
Google Glass: AR szemüveg Sergey Brin, a cég társalapítójának orrán
Az I/O konferencián azonban a Google is úgy fogalmazott, hogy a videóval a – nem túl távoli – jövőt kívánta felvillantani. Ezek a képességek még nem lesznek benne kivétel nélkül a Google Glass Explorer Edition változatában, amelyet első körben a fejlesztők kaphatnak meg jövőre, 1500 dollárért. A szemüveg a Google szerint 2014-ben kerülhet forgalomba, ennél alacsonyabb áron. A San Franciscó-i bemutatón mindenesetre csak a szemüvegbe épített kamera és számítógép, a mobilinternet-elérés működött, a demó szereplői nem használták a lencsekijelzőt, és nem is telefonáltak.
Ha érdekli, hogyan néz ki Messi az Adidas okos futballcipőjében, kattintson!
