A nagytestvér megjelenésével jön a Forza 125-ös robogó

Városi szaladgálásra optimalizálták és hihetetlenül kényelmes.

Nem tudom, látszik-e, de nagyon kényelmesen ülök… Amikor elhoztam, elsőre alig láttam a különbséget a 350-es Forzához képest – az illúzió az elindulásig tartott. Persze, ez egy Forza 125-ös… ugyanakkor a többi kategóriatársához viszonyítva nagyon jó. A teljesítménye kihasználja a kategória lehetőségeit, mármint a 11 kW-ot, és a nagyobb Forzánál elmondottak itt is érvényesek, már amit az erőátvitel és a motor egységéről írtam, az összhang itt is nagyon jó. A Honda építőszekrény-elve itt jól látszik, mert a gép alapfelépítése ugyanaz, a műszerfal ugyanaz és a fíling is – egészen a gyorsulásig; de ne legyünk telhetetlenek.

Az első villa csúszószár-átmérője 33 mm, ugyanannyi, mint a 350-esnél, a féktárcsák, a gumiméret hajszálra egyezik, és ez azért jó, mert ha a nagyobbnak megfelel, akkor itt duplán jó. Még a karosszéria formája (talán még a mérete is) egyezik, ugyanolyan kényelmes rajta ülni, és ami csúcs, hogy az elektromos szélvédőmagasság-állítást itt sem spórolták le!

Természetesen az eSP+ motorkonstrukció is ugyanaz, ami még dob rajta, az a motor indítása. Igen, van (kikapcsolható) stop-start is! És hogy miért nem utáltam, mint más járműveknél, az az indítás módja. Nem fogaskerekes indítómotorja van, mint a nagyobbaknál, hanem tulajdonképpen a lendkerékbe épített, külsőforgórészes dinastarter éleszti föl a motort. Ez azt jelenti, hogy olyan finoman kezd forogni, hogy alig lehet észrevenni. Na ezért szerettem meg a start-stop funkcióját. Persze, tudom, hogy itt nem kell akkora indítónyomaték, de akkor is nagyon elegáns.

Egy kis kitérő. A Hondások megint nem a melegvizet találták föl, mert az 1936-os DKW SB200-nak már akkor volt olyan változata, amit „A”-val jelöltek (a német Anlasser – indító rövidítése), amely külsőforgórészes dinastarterrel működött. Onnan lehetett azonosítani, hogy két 6-voltos akku volt benne, amit indításkor sorba kapcsoltak, és nem kellett berúgni! Ez is azt bizonyítja, hogy ha valaki figyel, és jól válogat a tudás tárházából, tud ma is nagyot alkotni. Gratulálok, Honda!

A műszerfal – mint már írtam – ugyanaz, mint a nagyobbnál. Azaz mégsem.

Ha megnézitek a fogyasztás-kijelzőt, azon 2,2 l/100 km látszik. Hát igen, ilyen csekély érték csak a 125-ösnél fordul elő… De még tudok erre rátenni! Menet közben a pillanatnyi fogyasztás kijelzőt figyelve meglepő dolgokat láttam: 90-es tempó alatt a fogyasztás 1-gyel kezdődött, csak afölött ment 2 l/100 km fölé!

Persze ennek a másik fele az, hogy a városi fürgeség országúton, nagyobb sebességnél kissé lehervad, de 90 körüli tempót tartósan tud, és még egy kicsit erre rá is tud tenni. Azért 120-ba is belepörög néha, de az előzést – főleg a teherautók előzését – meg kell gondolni. Ugyanakkor városban az a kb. 25 kg tömegcsökkenés a 350-eshez képest érezhető, és nagyon könnyen terelgethető a kis vas.

Amúgy itt minden ugyanaz, mint a nagyobb testvérnél, beleértve a kulcs nélküli indítást is.

Nagyon elegáns megoldás, főleg egy 125-ösnél. Ha már itt tartunk, minden indításnál eljátssza, hogy bekapcsolja az összes szegmenst, és kitéríti maximumig a mutatókat. Szép játék! Hiába no, manapság az elektronika uralja az életünket, és a mechanika szerepe folyamatosan csökken, de itt az elektronika csak finoman kiszolgálja a kitűnő mechanikát.

Összefoglalva: ez egy kiváló és kényelmes és jól felszerelt főleg városi jármű, de kellő türelemmel országúton is használható. Olyan felszerelések vannak rajta, mint az elektromos mozgatású szélvédő, a start-stop, a gazdag műszerezettség és pakolóhely nagy mennyiségben (persze dobozzal). Kategóriájában a luxust képviseli, és hajlamos vagyok elnézni a kissé kemény futóművét. Kezdőknek és B125-ösöknek kimondottan ajánlom. Ha már az autók nem férnek el az utakon, Ő még mindig talál helyet magának és a gazdájának. És így biztos a kényelmes megérkezés.

A teljes cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels