Egy tárgy, egy történet: Carl Kauba, a boldog békeidők derűje

Az antik jelzőt elvileg a 100 évnél idősebb tárgyakra használjuk, de jellemzően inkább az 1900-tól visszafelé készült alkotásokat aposztrofáljuk így.

Igaz. Ezek a tárgyak nagy általánosságban sötétebbek, mint ifjabb társaik. Ez legfőképpen az anyaghasználat miatt van így, bár a korabeli ízlés, a művészet eleganciával való összekapcsolódása is nagy szerepet játszik ebben. Egykor ugyanis a sötét dolgokat látták impozánsnak, hatalmat és erőt kifejezőnek.

1895 körüli bronz szobor
Fotó: Madarász Magdolna/Lakáskultúra

A képen látható bronz szobor még éppen az antik kategóriába sorolható, 1895 körül, alig a századforduló előtt készült.

Egy bécsi szobrászművész, Carl Kauba kezei közül került ki, aki korának egyik legismertebb alkotója volt. Érdekes megjegyezni, hogy már életében igazán internacionális művész volt, alkotásai Európában és az USA-ban is rendkívül közkedveltek voltak.

Carl Kabua 1865-ben Bécsben született egy cipészmester fiaként. Karl May regényeit olvasva már gyermekkorában nagy rajongója lett az amerikai vadnyugatnak. Művészeti tanulmányait a Bécsi Művészeti Akadémián folytatta, majd Párizsba utazott tanulmányútra. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy járt-e valaha Amerikában, mindenesetre művészetének fő témakörét az amerikai vadnyugat szereplői adták.

Elképesztő aprólékossággal készítette az őslakos indiánokat, lovasokat, cowboy-okat ábrázoló szobrait és plasztikáit.

Mesterévé vált a bécsi polycrome, azaz több színnel patinázott bronz technikájának, így téve alkotásait még részletgazdagabbakká. Híresen lelkes, precíz művész volt, aki otthonában dolgozott és az öntödében személyesen irányította minden egyes agyag modelljének öntését.

A teljes cikk ITT olvasható tovább.