Bencét a küzdeni akarása viszi mindig előre

Épp Budapestről hazatérve, a vonatról való leszállás után interjúvolta meg Bencét a BEOL, a fiú arcán ennek ellenére nyoma sem volt a fáradtságnak.

– A mechanikus kerekesszékkel elég körülményes az utazás, de egy családtag, barát mindig van mellettem, hogy segítsen a fel- és leszállásban. Viszont már egyre ritkábban járok haza, Pesten megvan a kialakult életem a kollégiumban. Mindent meg tudok csinálni egyedül – kezdett bele történetébe a fiatal gondozott.

Nánásiné Elek Anikó és az egyetemista Bence
Fotó: Imre György / Mediaworks

A körösladányi Nánásiné Elek Anikó a férjével együtt közel két évtizeddel ezelőtt lett nevelőszülő. Elsőként a Walcz testvérek kerültek a kétgyermekes házaspárhoz, Joci ekkor harmadikos volt, testvére, a súlyos mozgássérült Bence, Little-kórral született, ekkor töltötte be az ötödik életévét. Esetében nagyon fontos volt, hogy minél hamarabb fejlesztést kapjon. – Az iskolaválasztáskor szintén ez volt a fő szempont. Így került a budapesti Pető Intézetbe, ahol Bencét további fizikai javulásra voltak képesek sarkallni. Ekkor már tudott mászni, kis széken ülni, egyedül enni, és járókeretbe kapaszkodva külső segítség nélkül tíz másodpercig egyedül megállni. Fiunk ezután a fővárosi Addetur Baptista Gimnáziumban érettségizett. Szinte falta könyveket, volt, hogy el kellett dugnunk előle a tanulnivalót, hogy pihenni tudjon – osztotta meg velünk a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülője.

A tehetséges fiatal időközben a Károli Gáspár Református Egyetem felsőfokú közgazdász-asszisztens marketingkommunikáció szakán sikeres záróvizsgát tett. Jelenleg az Óbudai Egyetem első éves hallgatója. Mint megtudtuk, Bence fizikai állapota miatt körültekintően kellett főiskolát választania a családnak, mert kevés intézmény akadálymentes. A kollégiumban például ő volt az első kerekesszékes, aki beköltözött.

– Mikor felvételt nyertem, felhívtam a kollégiumot, mondtam, hogy mozgáskorlátozott vagyok, hová tudnának elhelyezni. Hosszú hallgatás volt a válasz. Rámpájuk van? Nincs. Na látja, ez baj – emlékezett vissza nevetve a szokatlan párbeszédre. Azóta kiharcolta a rámpát, amivel el tud jutni a földszinti szobájához, de így is akadnak nehézségek, viszont Bence szerint nem érdemes mérgelődni ezeken, inkább túl kell „gurulni” rajtuk. – Minden embernek megvan a maga nehézsége, csak nekem máshogy nehéz. De megtanultam küzdeni, nem akarok rokkantként a négy fal között várni, hogy elmenjen mellettem az élet – jelentette ki a huszonéves fiatal.

Támogatják a tanulmányokat

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató támogatja azokat a fiataljait, akik felsőfokú tanulmányokat végeznek.

– Nagyon büszkék vagyunk egyetemistáinkra, ezért őket egyéni igényeik alapján a továbbiakban is támogatjuk. Gondolunk itt lakhatáshoz, utazáshoz szükséges költségekre, vagy éppen az oktatás során felmerülő eszközökre, könyvekre, tanszerekre – részletezte Kothencz János főigazgató.