Olykor egy legyező útjai is kifürkészhetetlenek

Nem csak a sors útjai kifürkészhetetlenek. Olykor egy legyezőé is. A történeti hűség kedvéért érdemes visszautazni az időben. Az óbudai Bécsi út feletti dombon magasodó, barokk stílusú épületegyüttes a Kiscelli Múzeum. A főváros III. kerületében található ingatlan Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei nyomán épült az 1700-as évek közepén.

Anno ott helyezték el a közismert osztrák zarándokhely, Mariazell kegyszobrának másolatát, és Kiscell is ismert zarándokhellyé vált. A múlt század elején Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros és műgyűjtő tulajdonába került, a végrendeletében pedig múzeum céljára a fővárosra hagyta.

A Kiscelli Múzeum 1944–1945-ben bombatalálatban súlyosan megsérült. Farkas Imre az óvóhelyen vészelte át a támadást. Utána egyike volt azoknak, akik a romokat eltakarították. Ott került a kezébe az a legyező, ami szerdán még Mohácsi Endrének a nyíregyházi munkahelyi szobájában díszelgett.

Fotó: Pusztai Sándor

– Az egyeki Domokos József egy közös ismerősön keresztül talált ránk. Neki volt az apósa Farkas Imre, tőle jutott hozzá a legyezőhöz. A második világháborús bombázás utáni romeltakarításnál nem volt jelen a Kiscelli Múzeum vezetősége, így nem lehetett kontrollálni, hogy milyen veszteségek érték őket. Akiknek a keze ügyébe került valami, nem tudták, hogy kinek szolgáltassák vissza. Farkas Imre kizárólag ezt a legyezőt találta meg úgy, hogy valójában nem is kereste. Sajnos, hiányzik egy darabja, de így is értékes: 1880. december 9-i dátum szerepel rajta, és egy B. Lujza felirat, ami rendkívül komoly eséllyel azt sejteti, hogy Blaha Lujzáé lehetett. Ő volt korának egyik ünnepelt színésznője, a nemzet csalogánya – taglalta Mohácsi Endre, a Jósa András Múzeum történeti osztályvezetője.

Blaha Lujza édesapja huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Reindl Sándor a nyíregyházi szolgálati ideje alatt ismerkedett meg Ponti Lujzával. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Mivel jó hangja volt, és szépen énekelt, vándorszínésznek állt Várai Sándor néven. Kassán egy előadás közben vesztette életét. Blaha Lujza édesanyja újból férjhez ment, Kölesi Antal díszletfestővel kötött házasságot, és vándorszíntársulattal járták az országot. Reindl Lujzikán gyermekként látszottak a színésznői hajlamai. Tizenöt évesen lépett frigyre a magyarul nem tudó Blaha János cseh származású osztrák katonával, aki felismerte a színésznő tehetségét, és a későbbiekben a karrierjét egyengette. Párja 1870-ben tüdővészben elhunyt.

Később Soldos Sándor, majd Splényi Ödön lett a férje. Olyannyira kiteljesedett a színésznői pályája, hogy még életében Blaha Lujza térnek nevezték el a Népszínház előtti közteret (1920-ban).

Sőt, még abban az esztendőben róla keresztelték el az újpesti színházat is. Nyíregyházán Sóstógyógyfürdőn található a Blaha Lujza sétány.

Visszakanyarodva a kézzel készített legyező sztorijához: Mohácsi Endre történész-muzeológus felvette a kapcsolatot dr. Szatmári Judittal, a Kiscelli Múzeum gyűjteményvezetőjével.

– Kiderült, hogy a leltárkönyvükből sok legyező hiányzik. Ráadásul nehéz kiolvasni az irat tartalmát. Akkoriban nem volt leltári számuk a tárgyaknak. Az bizonyos, hogy Blaha Lujzának sok legyezője maradt fenn, de több el is veszett. Mivel korábban is a budapesti múzeum volt a most közel 140 éves kellék otthona, úgy illik, hogy visszakerüljön oda. Remélhetőleg ott további információk birtokába jutunk, tehát a sztori folytatódhat.

Amikor 75 éves korában, 1926-ban meghalt Blaha Lujza, mindegyik lap a címoldalán búcsúzott el tőle. A temetéséről mozgókép készült, a Nemzeti Színház körül nagy tömeg hömpölygött.

Az akkori Nemzeti Színház nagyjai vitték a koporsóját, a cigányzenekar pedig a „Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele” kezdetű nótát játszotta a tiszteletére. A mítosza, a legendája, a legyezője tovább él…