Őszi zsongás: sok kicsi program a nagy szüreti fesztivál helyett

A leghangulatosabb valószínűleg az elmúlt vasárnap délutáni program lett a Vár udvarán.

Sűrű, de kellemes volt a program

Az egy délutánnyi időszakban sikerült a must készítését bemutatni, és a Kelemen Róbert-féle előző évi kiváló borok mellett kóstoltatni is. Kihirdették a lekvárfőzőverseny eredményét.

A gyerekek együtt mulathattak a fesztiválszínvonalú Apacuka zenekar muzsikájára, és egy kis vásárfiát is kihízeleghettek az ilyenkor is meglágyítható szívű szüleiktől. Zárásként az Ördögszekér és Levendula néptáncosai varázsolták el a közönséget.

Három héten át programok

A szeptemberi programsorozat szervezése és lebonyolítása a Városi Művelődési Központ gondja volt. Pataki Dezső igazgató elégedetten tekinthetett vissza az eseményekre.

– Mivel a fesztiválunk minden eseményével túlnőtte volna a megengedett létszámkereteket, ezért hoztuk létre az Őszi zsongás elnevezésű programsorozatot szeptemberre. Az elmúlt héten az ovisokat csalogattuk be hozzánk, nekik külön is szerveztünk egy szüreti napot. Ennek egy nagyobb változatára már a városlakókat vártuk erre a vasárnapra, és nagy-nagy örömünkre a megfelelő létszámban érkeztek, hogy élvezzék ezt a szép közös őszi programot.

– A kertbarátokkal közösen szerveztük meg a lekvárok versenyét, a Máltai Szeretetszolgálat a préselés és must kóstoltatásában és a légvár működtetésével segített bennünket. Az egyetlen fizetős programunk még hátra van: a Bagossy Brothers Company koncertje a várban, a szabadtéri színpadon, ezen a héten pénteken este.

Családostul érkeztek

És ami nagyon fontos, jókedvűen tették ezt. A gyerekeik a színpadra léptek, a szüleik pedig a hálás közönséget erősítették.

Dóra a helyi gimnázium tanulója: – Az, hogy itt vannak a szüleink, nem növeli a lámpalázamat. Ők mindig támogatnak, ezért jó érzés, hogy most is itt vannak. Nagyon régóta nem léptünk fel, és már mindenkinek hiányzott. Jókedvűek vagyunk, és csak így lehet őszintén táncolni.

Ádám is a földvári gimi tanulója: – Jókedvűen érkeztem, de erre a tánc is ráerősít. Egy kis kihívás is lesz a mai fellépésben. Nem fognak csalódni a rajongóink – tette hozzá nevetve.

Markovics László: – Nagyon büszke vagyok a gyermekeinkre. Imádom az egész csapatukat. Amíg picik voltak, megpróbáltam csak pozitív kritikát nyújtó közönség lenni, de ma már elvárják az őszinte véleményemet, igaz, az is mindig mellettük szól. Ma „csak” élvezzük a műsort, és ha már ilyen szép ünnepünk van, egy kis bort is fogok kóstolni!

Markovicsné Gál Adrienn: – A gyerekeink nem a mi mintánkat követik, mi nem voltunk táncosok. Örömmel jöttünk ki erre az ünnepre, hiszen ez összehozta a város közösségét, és ez a sok jó ember azért érkezett, hogy együtt érezzük jól magunkat. Már nagyon hiányoztak a rendezvények és ez a gyönyörű idő is segített még szebbé tenni ezt a délutánt.

Az Ördögszekér most is sok nézőt vonzott

Appelshoffer János, a vezetőjük jókedvűen érkezett, s egy különleges ötlettel készült.

– Nehéz időszak áll mögöttünk, hiszen nekünk a színpad és a tánc az életünk. A legnagyobb dolog az volt, hogy nem esett szét a csapatunk, sőt még újak is csatlakoztak hozzánk. Pedig én nem csináltam internetes távképzést, mert az szerintem idegen ettől a világtól. Mára nem készült új műsorunk, vagy koreográfiánk, hiszen nem volt módunk rá. Minden, amit a közönség lát, szabad tánc lesz. Hál’ Istennek tagjaink a maguk kedvére is tudnak táncolni, ahogy a régi időben tették a falusi ünnepeken.

Megerősített tánckarral érkeztek

Czuppon Péter néptánctanárt szinte minden környékbeli településen sajátjuknak mondják a helyiek. A földváriak is. Ezúttal a Levendula Alapfokú Művészeti Iskola Fecske csoportját vezette a színpadra.

– Úgy érzem, hogy a gyerekeknek, akárcsak nekem, ünnep lesz ez a fellépés, hiszen az idén olyan ritkán jutnak a közönség elé, hogy már nagyon hiányzott mindenkinek. Egy Felcsíki tánccal érkeztünk, ami egy jó, korosztályokat összekötő tánc lehet. Szeretni fogják, és bízok benne, hogy a közönség is. Azért, hogy elég fiú legyen a színpadon, hoztam a többi csoportomból segítséget. Együtt örülünk az alkalomnak, táncnak, a szép időnek és a közönségnek.

A legfinomabb baracklekvárt készítette

Lendvai Tünde okkal volt büszke erre a címre.

– Nagyon örülök az elismerésnek. Tanítom is ezt a tevékenységet, és a családom is szívesen fogyasztja azokat a finomságokat, amihez ezt kell felhasználni. Igazából bármilyen gyümölcsből főzhetünk egy finom lekvárt, hiszen csak cukrot kell adni hozzá. Ez utóbbival nyilván nem szabad túlzásba esni. Apró, de fontos dolgok kellenek ahhoz, hogy egy, akár több évre is elálló lekvárt tudjuk készíteni. Komoly kihívás, az előkészületekhez nem árt a segítség, maga a főzés pedig egyszemélyes feladat. A versenyre hozott üvegemet celofánnal fedtem le, ami egy egyszerű, de hasznos megoldás, az épen maradásakor a tartósságot tovább növeli.