Rangos díjjal jutalmazták a japán származású karmestert

Izaki Masahironak, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar vezető karmesterének, a város fő-zeneigazgatójának ítélte oda a Japán Külügyminisztérium az idei külügyminiszteri díjat – írja a szoljon.hu.

A rangos elismeréssel olyan személyeket vagy csoportokat jutalmaznak, akik rendkívüli mértékben erősítik Japán, valamint a különböző országok közötti baráti kapcsolatokat.

Izaki Masahiro kamester
Fotó: Mészáros János / SZOLJON.HU

Az idei külügyminiszteri díjat hatvanöt külföldi csoportnak, illetve százhetvenkettő külföldi személynek ítélték oda, köztük a szolnoki művésznek. Izaki Masahiro magyarországi karrierje Budapesten indult 1995-ben, amikor első helyezést ért el a Magyar Televízió VIII. Nemzetközi Karmesterversenyén. Ezután figyelemre méltó sikereket ért el hazánkban és külföldön egyaránt.

Tizenhárom éve, 2007-ben választották Szolnok fő-zeneigazgatójává és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé. Azóta nemcsak koncerteket vezényel, hanem a város teljes zenei életét is irányítja.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Itthon minden fáj

A kiváló bariton a világ szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már. A székelyföldi Molnár Levente­ kemény ember, kimondja, amit gondol. Ha komoly oka van rá, összerúgja a port bárkivel, de ha szükséges, ­saját pénzén segíti a fiatal énekeseket. Szelíddé válik, ha a tanítványairól beszél, érzelmessé, ha a családjáról.

– Jól néz ki. Koppány szerepére készül?

– Az Operaház rám találta ki, de az egyeztetéskor végtelen rugalmatlanságot tapasztaltam. Ezért szakítottam meg a kapcsolatom az Operaházzal. Ha nem keresnek meg, akkor 16 évad után ez lesz az első, amikor nem énekelek az anyaszínházamban.

– Máris beletenyereltem valamibe?

– Érdekes dolgok történnek körülöttem. Életem legjobb formájában vagyok, és nagyszabású terveim vannak. Számos megkeresést kapok, hívnak mindenfelé. Mindenki bolondnak néz, hogy miért nem szerződöm külföldre sok pénzt keresni. Tavaly rengeteget voltam távol, de idén szigorú döntést hoztam: a jövőben nem utazom annyit, megpróbálok a Kárpát-medencei operaéletben boldogulni. Ebben most a pandémia is „segít”. Jobb itthon, figyelhetek az enyémekre. Számomra a család a legfontosabb. A járvány első hulláma alatt a párommal, Mester Viktóriával töltekeztünk, dalos üzeneteket készítettünk. Az Imádság című videóban ötéves kislányunk is énekel. Számomra az is elképzelhetetlen, hogy ne menjek haza a Székelyföldre, és ne legyek ott minden évben a csíksomlyói Szűzanyánál.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.