Legbefolyásosabb nőként kapott indiai felkérést a komáromi IT-vezető

Rózsahegyi Zsuzsanna több mint húsz éve dolgozik Hollandiában, a világ egyik legismertebb elektronikai termékeket gyártó multinacionális vállalatánál, a Philipsnél. Jelenleg egy teljes fejlesztési részleget vezet, a legbefolyásosabb női vezetőként ő kapta a felkérést, hogy hétfőn, a nőnapon előadást tartson az egyik indiai székhelyű partnerük női vezetőinek. A komáromi hölggyel szakmai életútjáról, a koronavírus okozta helyzet nehézségeiről, a sikeres vezetővé válásról beszélgetett a Kemma.hu munkatársa.

– Hol köszönthetjük most éppen? Hollandiában vagy Indiában?

– Most éppen Komáromban vagyok, home office-ban. Eddig is annyit dolgozhattam hollandiai otthonomból, amennyit jólesett, a főnököm és a kollégáim nagy része Indiában vannak. Most pár hétig Magyarországról dolgozom. A technikai része nem volt bonyolult az átállásnak, azt volt nehéz megszokni sok embernek, hogy a home office nem lehetőség, hanem kényszer lett. Vannak, akik szívesen mennek be, beszélgetnek a munkatársakkal, mások az otthoni körülmények miatt nem tudnak nyugodtan dolgozni.

– Milyen nehézségekkel kellett szembenézni az elmúlt időszakban?

– Az utóbbi időszak a koronavírus miatt nem volt egyszerű. Volt olyan külföldi kollégám, aki egy héten belül elvesztette az édesapját, a nagybátyját és a nagynénjét. Egy másik munkatársunknak elhunyt az édesanyja, közvetlen kollégákért is izgulhattunk, de ők szerencsére végül felgyógyultak. Mindenkiről érdeklődtem, igyekeztem mindenkivel beszélni, motiválni őket, de sokszor csak rossz hírek jöttek. Nem volt egy perc sem az életemben, amikor ne lett volna szó a koronavírusról, pedig néha azt kívántam, bár egy napig ne beszélnénk erről!

– A kilencvenes évek végén miért döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét? Hogy került képbe a Philips?

– Már a kilencvenes évek elején volt egy piacképes tudásom, amelyre leginkább Nyugat-Európában volt kereslet. Egy gazdasági hetilapban olvastam az álláshirdetéseket, egy angol fejvadászcég keresett SAP-rendszer specialistákat. Ennél egyszerűbb álláskeresésem nem volt. Elküldtem az önéletrajzom, megkaptam az állást, és költöztem is Hollandiába. Korábban is multinacionális vállalatoknál dolgoztam, például a Heinekennél. Hollandiában sokat jártam már korábban is, már akkor gondolkoztam rajta, hogy ott próbálnék szerencsét.

Rózsahegyi Zsuzsanna örömmel fogadta el a felkérést, hogy előadást tartson az egyik indiai székhelyű partnerük női vezetőinek

– Milyen pozícióba érkezett a vállalathoz?

– Menedzserként kezdtem a Philips informatikai központjában. Huszonkét év alatt nem volt olyan osztály, csoport, ahol ne fordultam volna meg. Először a szoftverek biztosítása, gond nélküli működtetése volt a feladatom, aztán krízismenedzsmenttel foglalkoztam, ekkor tanultam a legtöbbet arról, miként lehet úgy megoldani a problémát, hogy az ember félreteszi a drámát és a probléma megoldására koncentrál. Ez segített nekem az utóbbi húsz évben a legtöbbet: nem pánikolok, akármivel jönnek hozzám, megtalálom a megoldást. Később átkerültem a fejlesztésre, és részt vettem az informatika átszervezésében is.

– Rögös út vezetett az informatikai igazgatói posztig?

– Nagyon kemény út volt, tele akadályokkal. A probléma az volt, ami még mindig jelen van az informatikában, hogy a férfiak abszolút dominálnak ezen a szakterületen, nehéz a nőknek pozícióhoz jutni. Mivel keveseknek adatott meg az igazgatói beosztás, nemcsak a férfiak tették nehézzé az előrelépést, hanem a többi kolléganő is. Az utóbbi években ez az arány már lassan, de változni látszik. Mindenki szeretné, hogy igazgató lehessen. Nagy a verseny, kemény, objektív feltételeknek kell megfelelni.

Hét évvel ezelőtt terjesztettek fel először, és a negyedik évben sikerült elnyernem a pozíciót. Az első alkalommal nem sikerült, nem vettem zokon, másodszorra csalódott voltam. Harmadszorra, mikor nem kaptam meg a kinevezést, leborultam az íróasztalomra és zokogtam. Úgy éreztem, sorozatban még egyszer nem tudom majd teljesíteni az elvárt szintet, hogy egyáltalán jelöljenek. Mégis sikerült, negyedszerre is, meg is kaptam a pozíciót. Meghatározó pontja volt az életemnek, amikor először Rózsahegyi igazgatónőnek szólítottak. Jelenleg az egyik fejlesztési részleget vezetem.

– Milyen lehetőségeik vannak a nőknek az informatikai cégeknél?

– Az egész világ megmozdult, hogy változzon a férfi-nő arány, de tanulmányok bizonyítják, hogy nincs meg az elvárt eredmény. Számomra az volt a legsokkolóbb, amikor három hónapja részt vettem egy teszten, amelyből az derült ki, tudat alatt még én is a férfi főnököket preferálom jobban. Pedig ha erről megkérdeznek, biztos nem ezt mondom, és nem is éreztem, hogy ez így lenne. A teszt után viszont figyelni kezdtem magam, és van benne valami, kritikusabb tudok lenni a nőkkel, mint a férfiakkal. Dolgozom rajta, hogy ez ne így legyen. Sok olyan beidegződésünk van, amit magunkkal hozunk a múltból: mire képes egy nő és egy férfi, mi a szerepük. Ezt hosszú időbe telik majd lerombolni.

– Egy 160 ezer munkavállalót foglalkoztató indiai partnerük kérte, hogy a Philips IT-részlegének legbefolyásosabb női vezetőjeként tartson nőnapon a cégük női vezetőinek előadást. Mi lesz a fő mondanivalója? (a cikk még az előadás megtartása előtt készült)

– Nagyon vártam már ezt az előadást, amelynek célja, hogy motiválni és inspirálni tudjam a nőket abban, igenis építhetnek karriert. Tanácsokat adok majd, mit csinálnék másképp, ha visszamehetnék az időben, mi volt az, amit a 22 év alatt megtanultam. Nem a technikai tudás teszi a jó vezetőt, hanem az, hogy csapatot szervez, motiválja a munkatársait. Nem elég, hogy elviszek 30 embert sörözni, mikor tudom, 18-an nem vágynak erre. Mindenkit egyénileg kell motiválni, ez az egyik erősségem is.

Volt olyan beosztottam, aki azt mondta, minden nap 16 óra 59 percig megszakad nekem, de 17 órakor kilép az ajtón, és onnantól kezdve a családjával akar lenni, semmi más nem érdekli. Akadt, aki délelőtt fél 11-kor akart kezdeni, mert messzebbről jött, szeretett aludni. Más tanfolyamon szeretett részt venni, őt oda küldtem.

Mindenkinek azt kell megadni, amire vágyik. Nem nekem kell Lionel Messinek lenni, én egy edző vagyok. Meg kell találnom Messit és motiválnom kell, hogy jól focizzon. Van egy idézetem, amit 14 évesen olvastam először. Leírtam egy papírra, és ez vezet az életben, bármerre is járjak. A Nobel-díjas fizikus, Marie Curie mondta: „Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit bármi áron is el kell érnünk.” Ezzel zárnám az előadást.

Nagy megtiszteltetés, hogy a szervezőbizottság minden tagja arra szavazott, hogy a legbefolyásosabb női vezetőként én tartsam az előadást. Sosem gondoltam magamra így. Ez a felkérés bearanyozza a napjaimat.

Az eredeti cikk, benne a teljes interjúval IDE kattintva érhető el.

Március végéig lehet benyújtani a bértámogatási kérelmeket

– Már a koronavírus miatt márciusban zárásra kényszerült vállalkozások is elérhetik az ágazati bértámogatás iránti kérelmet a foglalkoztatási portálon – mondta Bodó Sándor. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára közölte, a bértámogatást március 31-ig igényelhetik a főként kiskereskedelemben és egyéb szolgáltatások szektorban működő cégek a dolgozóik munkahelyének megvédésére.

A cikk ITT olvasható tovább.