Több mint száz éve történt a rejtélyes karácsondi merénylet

A Heves megyei hírportál, a Heo hetente megjelenő sorozatában, a régi Heves megyei lapok írásait idézik fel.

HEVES ÉS VIDÉKE. TÁRSADALMI, KÖZÉLETI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 1903. ÁPRILIS 12.

Orvtámadás

„Rejtélyes eset tartja izgalomban Karácsond község lakosságát. Ugyanis a napokban Bollobás Ferenc karácsondi parasztlegényt amint estefelé lakására tartott, ismeretlen legénytársa a község utcáján orvul megtámadta és hátba szúrta. A szerencsétlenül járt legényt a sok vérvesztéstől eszméletlen állapotban szülei lakására vitték, ahol most élet és halál közt lebeg. A merénylőt a csendőrség körözi.”

A kép illusztráció
Fotó: MTI/Komka Péter

„GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP. 1900. MÁJUS 27.

Közkórházunk fejlesztése

Nyilvános jellegü közkórházunknak a kor kivánalmaihoz képest leendő fejlesztése tárgyában dr. Koller János igazgató-főorvos javaslatára a kórházbizottság f. hó 25-én tartott gyüléséből következő felterjesztéseket intézte a magas belügyi kormányhoz: 1.Egy uj 800 frt évi fizetés és 200 frt lakbérrel javadalmazandó rendelő orvosi állás rendszeresitése. 2. Női elmebetegek részére egy megfigyelő osztály berendezése. – Mindkét dologra vonatkozólag nevezett igazgató-főorvos, ki lelke egész hevével csügg az általa vezetett mintaintézményen, szakszerüen kidolgozott, statisztikai adatokkal támogatott felterjesztést mutatott be, melyet a bizottság egyhangu lelkesedéssel tett magáévá.

A belügyminister bizonyára méltányolni fogja az előterjesztésben foglaltakat s igy alapos kilátásunk van arra, hogy máris országos hirű alapitványi közkórházunk tökéletesittetik és emberbaráti czéljainak megfelelőbbé tétele s illetve kiterjesztése által a humanismusnak fokozottabb mértékben leend szolgálatára. Vajha egyéb közintézeteink is ily kezekben lennének és ily tökélylyel felelnének meg rendeltetésüknek!”

„EGRI HIRADÓ. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1894. MÁJUS 14.

Egri nyaralás

Hiába, bevette már magát az ember természetébe is a szokás, hogy, mint a költözködő madár, bizonyos időben ő is neki induljon; s ha messzebb utra nem telik, legalább egy-két határral tul teszi magát megszokott fészkén, s a változatosság jótéteményét legalább ennyiben, a levegő változtatásában, igyekszik élvezni.

Az pedig már ennél a dolognál is ugy van, hogy amire ráveti magát az ember, annak az árát nem igen számolgatja; és viszont, aki pedig ebből az árból hasznot vehet, nos hát lehetőleg kiveszi magának. Igy lesz az egyiknek szükséglete, kényelme, mi is a másiknál üzletté.

(…)Eger kies völgyeiben elbolyongva, sokszor eltünődtem már egy-egy szép pont szemembe tüntekor, azon: miért maradnak ez Isten-áldotta fekvésü és gyönyörüségü dombok, halmok, völgyzugok ugy magukra hagyatva? Miért nem mosolyog le onnan egy derült sváczi villa, miért nem kandikál ki ama bokros, fás sürüből egy-egy csinos, magyaros mezei lak?

Azok a romlásnak-omlásnak induló kunyhók, borházak, melyek annyi szép ponton fel-feltünnek még, egy vidámabb, kedvesebb multnak az elszomoritó emlékei; – azok köröskörül nagy pusztulásról beszélő szőlők: ezek mind csak még élénkebbé teszik tünődésemet s élénkebbé annak gondolatát és vágyát, hogy ezek a helyek pedig szemlátomást a legkellemesebb nyaralókká lennének felhasználhatók, s mert maga az a pusztulás uj jövedelmi források kutatására int és hajt: fel is kellene azokká használni; csak az a bizonyos életrevalóság ne hiányoznék bennünk, melynek, ugy látszik, éppen az ellenkezőjét tanultuk meg az itteni törökvilág ázsiai leczkéiből!

A fővárostól alig számba vehető messzeség annak, aki igazi üdülést keres; gyönyörü panorámák, hegyeink közt, völgyeinkben órákig eltartható változatos, kellemes séták, a legtisztább egészséges levegő (…) – közvetlen közelben a város, fürdőivel, müveltebb intelligencziájával, – piaczi áraink sem tulzottabbak, mint akárhány ugynevezett nyaralóhelyen… de hát, mindennek daczára alkalmakint csak sétai képzelgés festi elém azt a villacsoportot, azt a jókedvü, szórakozó sereget, mely e most oly szomoruan hallgatag helyek csöndjét felveri; csak képzelgés az, hogy lehet még Egernek oly vállalkozó szelleme, mely a város javára derekasan ki tudja használni a helyeket. (…) E nélkül minden gyámolitás mellett is csak pangás marad az élete Csak láthatnók már, hogy nemcsak pótadót tudunk szaporitani, de ujabb forrást is nyitni, melyből bővebben is merithetünk…

…Ejh, hűsöljünk, aludjunk csak!”