Koncz Gábor Mohorán ünnepelte a születésnapját

Filmfelvételszerűen peregtek le a mezőkeresztesi gyermekkor legemlékezetesebb mozzanatai, majd színes történetekkel megidéződtek a leghíresebb szerepek jelenetei. A minap a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, Koncz Gábort köszöntötték 83. születésnapján Mohorán, a Tolnay Klári-emlékházban – olvasható a Nógrád megyei hírportál, a NOOL cikkében.

Amikor a dunai hajós legendás megszemélyesítőjét felszólították az udvari színpadra, széles mozdulattal meglengette szalmakalapját, mélyen meghajolt, majd kényelmesen elhelyezkedett a színészkirályokat megillető nagy karosszékben. A méltatások sorában Nagy Viktor rendező – aki ezúttal a műsorvezető feladatait is ellátta – közös színpadi élményeket emlegetett, idézve a neves elődöt, Ádám Ottót, aki oly sokszor irányította Koncz Gábort a színdarabok próbáin.

Rátkai Erzsébet díszlet- és jelmeztervező a születésnapos kolléga emberi jellemzőire tért ki, arra a határtalanul határozott vagányságra, hamisítatlan sármra, ami annyira magától értetődő a híres színész mindennapos megjelenésében.

Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy Koncz Gábor sohasem tagadta meg szegény sorsú gyermekkorát, és egyike azoknak a legnagyobb férfikaraktereknek, akikről első pillantásra kijelenthető, hiteles és egyenes tartású emberek.

Barna János, Nógrád Megye Önkormányzatának alelnöke kiemelte, az ünnepelt minden ízében magyar művész, akit mindenki a legnagyobb szeretettel ölel a keblére. Végül Majoros János, a szülőföld, Mezőkeresztes polgármestere azokat a perceket és órákat emlegette, amelyeket a bölcsőhöz oly nagyon kötődő híresség az otthoni környezetben töltött nemrégiben.

Koncz Gábor születésnapja Mohorán
Fotó: Nógrád Megyei Hírlap/H. Cs.

Amint Koncz Gábor megkapta a szót, szinte végeláthatatlan mesélős este jött el, sok-sok mókás megjegyzéssel fűszerezve. Amikor négy kilométert futott, hogy elérje a Mezőkövesdre tartó vonatot, amikor a templomból kilépő szülőket a barátaival kerékpáros cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta, amikor szeretett nagyapja a réteken lovagolni tanította. Ezzel is bizonyította, bármennyire megöregedik az ember, ami a régmúltból fontos, sohasem felejti el.

Természetesen nem maradhatott el a legfontosabb színpadi és filmszerepek felelevenítése. Otellótól Luciferig és a modern kivitelű darabokig igen széles palettát tekinthettünk át, hasonlóképpen A dunai hajós és A névtelen vár közkedvelt filmsorozataiból is elővillantak szellemes és kedélyes képek, amiket a közönség hangos nevetése kísért.

A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.