A muzsikus elmondta: az elismerés még több munkára ösztönzi. Így – ígérte – még sokáig pörög a hegedű a vonón a Pacsirta hangjaira. A zenekarvezetőt a Kisalföld a kezdetekről és a jelenről kérdezte, de szó esett a jövőről is – olvasható a Győr-Moson-Sopron megyei hírportál, a Kisalfold.hu cikkében.
– Szanyi vagy rábaszentandrási a Greznár-zenekar?
– A zenekar gyökerei Szanyban vannak, hiszen ott zenélt az édesapám, a nagyapám és én is ott tanultam, de már huszonnyolc éve Rábaszentandráson élek a családommal. A szentandrásiak ugrattak, ne szégyelljem őket és vállaljam, hogy a faluban élek.
Sosem gondolt másra
– Ezek szerint a helyiek büszkék a családra, ha kikérik maguknak, hogy a Greznárék szentandrásiak.
– Azt hiszem, igen. Elismernek bennünket.
– Menjünk azonban vissza Szanyba. Egyértelmű volt, hogy zenész lesz?
– Soha nem vágytam semmi másra. Hatéves voltam, amikor nagyapám hegedűt adott a kezembe, aztán édesapám tanított. Kijártam a zeneiskolát, elvégeztem Győrben a főiskola népzenei kurzusát. 1984-ben, tizenöt évesen már a zenekart vezettem a szanyi Bokréta vendéglőben és kísértem a néptáncegyüttest is. Szerencsére még ízelítőt kaphattam a cigányzene fénykorából. El sem tudom képzelni, hogy mást csináljak.
– Cigányzene, magyar nóta, operett, népzene, színpad, koncertterem vagy vendéglői asztal?
– Mindnek megvan a varázsa és mindegyiket és mindenhol szívesen játszom. Szeretem a hivatásomat, anélkül nem is menne. És persze a közönséget is, hiszen ők éltetnek bennünket és a műfajt.
A műfaj él, de lehetnek gondok
– A szokásos kérdés: él a magyar nóta, szükség van a cigányzenére?
– Nagyon sok a felkérés. Hála istennek a környéken nagyobb rendezvény nincsen cigányzene nélkül. Hogy aztán a jövőben ez hogy alakul, nem tudhatjuk. Én attól tartok, az utánpótlással lesznek gondok.
– Greznáréknál csak nem, hiszen mindhárom fia muzsikál.
– Igen, nálunk jobb a helyzet, de mégis kevesen vannak a fiatalok, akik majd átveszik a feladatokat.
– A Magyar Bronz Érdemkereszttel mit ismertek el?
– Fiatalnak számítok még a szakmában, de nagyon jólesett és buzdít az elismerés. Köszönöm azoknak, akik felterjesztettek és akik adták a díjat. A magyar nótáért, a cigányzenéért és a népzenéért végzett munkámat jutalmazták.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: KISALFOLD.HU – MEDIAWORKS/Cs. Kovács Attila
