Az elképesztő csobbanást Ferenczi Ottó (vagy ahogyan a többség ismeri: "Gipsztigris, a Keszthelyi Rozmár") szervezte, aki már 12 éve hódol jeges szenvedélyének, s telente heti három-négy alkalommal fürdőzik a Balatonban.
- Ennek nagyon sok jótékony hatása van - fogalmazott a "főrozmár". - A hideg víz kiváló például a visszérre, ráadásul immunerősítő, s ebben a vírusos időszakban a legjobb a 2 fokos Balaton. Ezt agyban kell eldönteni, és csak akkor érdemes belemenni a jéghideg vízbe, ha az ember biztos benne: ezt képes megcsinálni.
Ferenczi Ottó elárulta: téli szenvedélye akkor kezdődött, amikor Keszthelyen látott idősebb embereket fürdőzni a hidegben.
Ferenczi Ottó a keszthelyi sportembereket látva úgy gondolta, kipróbálja, s miután "túlélte" az elsőt (például tűszúrásokat érzett a testén), a téli csobbanás szokásává vált. Arról is beszélt, hogy a Gipsztigris becenév Hévíz egyik szórakozóhelyén ragadt rá, lassan tizenöt éve egy lobogó hajú, higanymozgású férfira tett vicces megjegyzése nyomán.
A szombaton megmártózók között volt a keszthelyi Nyárádi Zoltán (Balu kapitány), aki a Zalai megyei hírportálnak, a ZAOL-nak leszögezte: minden fejben dől el, így például az is, hogy az ember állja-e a jéghideg fürdőt.
- Muszáj erre agyban ráhangolódni, mert ez a víz azért nagyon kemény - szögezte le a rajnai hajósember, aki, ha a téli időszakban itthon van, már tíz esztendeje, októbertől márciusig szívesen hódol ennek a különleges szenvedélynek. - Nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzés - mondta kérdésre -, ezt át kell élni.
Ezt erősítette meg a most Hévízen élő, eredendően budapesti Szörcsei Szabolcs is, aki hat éve csatlakozott a balatoni rozmárok közösségéhez.
- Mindez erősíti a testet és a lelket - szögezte le. - Persze, először fejben kell összerakni, hogy az ember bemerészkedjen, az élményt pedig szinte lehetetlen elmesélni: bizsergés járja át a testet, és az a gondolat, hogy erre képes vagyok, teljes elégedettséggel tölt el. Ez a fürdő tulajdonképpen egy lelki gyakorlat - olvasható a Zalai megyei hírportál, a ZAOL cikkében.
Borítókép: Csoportkép a mártózás végén. Egy „rozmár” nincs a képen, ő úszni ment… (Fotó: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap)
