Ezen szakaszán hatalmas fűzfákkal övezett mocsárrétek fekszenek. Nemrég erdei fülesbaglyokat kerestem, amikor Óhíd határában, a fent említett patak szakaszán itt telelő vörös kányák (Milvus milvus) csapatára akadtam - olvasható a veol.hu cikkében.
A közelmúltban számlálták meg a Magyarországon telelő kányákat, és pont 500 madár jött ki az általam látott tizenegy egyeddel. Manapság szenzációnak számít az átvonuló és telelő vörös kányák megpillantása az ornitológusok körében. Régen, az ’50-es és a ’60-as években a bakonyi erdők jellemző költőfaja volt, de már a ’70-es években teljesen eltűnt innen. Napjainkban hazánk területén három kézen megszámlálhatjuk a költőpárok számát. A nyugati végekhez legközelebb a Morva-medencében költ nagyobb számban, talán a telelő egyedei innen érkeztek hozzánk.
Költési időben gyakran zsákmányol madárfiókákat, költési időn kívül inkább dögevő. Azokban az európai országokban, ahol nagyobb számban költ, gyakran megfigyelhető az autóutak és az autópályák mentén, ahol az elütött madarakat és emlősöket szedi össze. Indiában például nem ritka az elhullott állat, még akár a nagyobb városok környékén is, itt a rokona, a barna kánya a városok felett nagyobb tömegekben megfigyelhető. Svájcban nagyobb számban telel, itt a nyílt területeken téli etetéssel segítik őket.
Népi elnevezése a csibehordó kánya és a fecskefarkú kánya. Zsákmányolása a többi ragadozómadáréval ellentétes. A sólymok például a lábuk erős szorításával ölnek, a kányák pedig a zsákmányállatok fejére mért erős csőrütésekkel.
Magyarországon a vörös kánya fokozottan védett faj, a természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Borítókép: A vörös kányák a költési időben gyakran zsákmányolnak madárfiókákat, míg költési időn kívül inkább dögevők (Fotó: ifj. Vasuta Gábor-veol.hu)
