A Tihanyi Belső-tó mellett legelő szürkemarhák és a főleg a velük együtt élő ürgék a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legnagyobb látványosságai. A népszerűségnek Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Kelet-Veszprém Tájegységének osztályvezetője szerint az előnyei mellett hátrányai is vannak – írja a Veol.
Az ürgék betelepítésének nem a turisztikai látványosság volt a fő célja. A Tihanyi-félszigeten évtizedekkel ezelőtt hatalmas ürgeállományok éltek, ahogyan más, legelő állatokkal ellátott területeken is. Az ürgék kifejezetten kedvelik a rövid füvű gyepeket és külön hasznos neki, ha azok legeltettek.
Miért veszélyesek a turisták az ürgeállományra?
A Belső-tó mellé 2003-ban telepítette a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság az első ürgeállományt, mivel ekkor már látták, hogy a szürkemarha-legeltetés ott megvalósítható. A több mint 20 év tapasztalata azt mutatja, hogy ez egy tartós és eredményes együttlét. Az ürgeállomány szépen szaporodik, de a vele együtt járó kirándulókat az Igazgatóság óva inti attól, hogy etessék az ürgéket. Az ürge olyan vadon élő állat, amely megtalálja a maga táplálékát és amit ő talál, az kockázatmentes, mivel tudja, hogy mit ehet. A jó szándékú turisták, akik ételt adnak az állatnak, az már sokkal egészségtelenebb, veszélyesebb lehet számukra. Ezt a kockázatot a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szeretné elkerülni. Az ürgék nagyon szelídek, vagyis anélkül is az ember 2–3 méteres közelébe mennek, hogy enni adnánk nekik. A Nemzeti Park több táblát is kihelyezett már ezzel kapcsolatban, de teljes mértékben nem tudják megakadályozni ezt a veszélyt.
