A hitelesnek tekinthető leírások szerint jóval többről volt szó, mint arról, hogy egyszerűen visszaverődött a kiáltás a visszhangdombon. A tihanyi visszhang eltűnését ma is rejtély övezi - olvasható a veol.hu cikkében.
A toretro.blog.hu írása szerint a 19. századi és még korábbi feljegyzések alapján a kiáltott szövegből 16 szótagnyi jutott vissza a tihanyi visszhangnak hála az emberek füléhez, ráadásul ez a szöveg 12-szer volt hallható, egyre erősödve, végül már mennydörgésszerű hangerővel. Nem csoda, hogy a világ minden tájáról jártak a félszigetre a csodára áhítozók.
Az 1900-as évek elején valami megváltozott. Az újságok egyre gyakrabban írtak arról, hogy a visszhang gyengül, sőt kezd eltűnni. A Balatoni Szövetség már 1910-ben felkérte Schuller Alajos műegyetemi tanárt, hogy vizsgálja meg az okokat, és tegyen javaslatot a visszhang „helyreállítására”. Ő volt az első, aki úgy gondolta, hogy:
- a domb és a templom közötti épületek és
- a templom parkjába telepített és időközben magasra nőtt fák lehetnek a ludasok.
Hogyan állították vissza a tihanyi visszhangot?
A tanár javaslata az volt, hogy a visszhangdomb megemelésével küszöböljék ki a problémát. Bár mindenki egyetértett a tanárral, hosszú ideig nem történt semmi. A húszas évek végére már többen cáfolták Schuller megállapításait, mondván az új épületek és a fák már a visszhang gyengülése előtt 20-30 évvel is a helyszínen voltak. Mindenesetre átmeneti megoldásként 1935-ben a visszhangdombon lévő víztározó tetején kilátóteraszt és hozzá lépcsőket építettek. A magasabb kiáltozóhely pedig átmenetileg valóban orvosolta a problémát, és a visszhang átmenetileg visszatért. Schullernek ebben biztosan igaza volt, amit el is fogadtak. Elméletének további részeit, vagyis az épületek és a fák hangelnyelőhatására vonatkozó passzust azonban kiegészítették azzal, hogy a hegy oldalának sziklái is részt vehettek a hang felerősítésében, a bányászat pedig hozzájárult a visszhang gyengüléséhez.
A negyvenes években egy rövid időre bevezették a „kiabáló-ember” intézményét. Ez a karszalaggal megjelölt hivatalos személy egy gramofon leszerelt tölcsérével a kezében várta a turistákat, és kikiabálta a mondandójukat, mely az erősítés következtében visszhangzott is.
Több megoldás is felmerült
1958-ban a tó fejlesztésével kapcsolatos ügyekért felelős Balatoni Intéző Bizottság (BIB) kért fel egy szakembert, egy hangmérnököt az újbóli vizsgálódásra. Ő újra csak arra jutott, hogy a park fái és az egyetlen épület okozza a problémát. A házat ugyanis alpesi tetővel építették, így a bizottság felszólította a tulajdonost, hogy alakítsa át az ingatlant lapostetősre, de az átalakítás sem hozta vissza a visszhangot. A másik lehetséges okkal, vagyis a park fáinak kérdésével nem foglalkoztak, pedig a korabeli metszetek szerint a legendás visszhang idejében a visszhangdomb és az apátság között egy kopár, gondozatlan terület volt. A Bizottság azonban nem vállalta fel a tereprendezés okozta felháborodás és a várhatóan jelentős költségek terhét.
Azután a hatvanas-hetvenes években még született két elmélet az eltűnő visszhang rejtélyére. Az egyik szerint a hang eltűnését az apátság vakolatának felújítása okozta. Az I. világháború előtt az 1910-es években végzett munkálatok alkalmával ugyanis az eredeti, homorú formájú vakolatot teljesen síkra javították, ami így elvette a fal természetes erősítő hatását. A másik elmélet szerint pedig egyszerűen a város és környékének urbánus zajai erősödtek meg annyira, hogy a korábbinál semmivel sem halkabb visszhangot mára teljesen elnyomják. Bár mindegyik elméletben vannak logikus és támadható elemek is, valószínűleg az igazság már soha nem derül ki.
Borítókép: A tihanyi visszhang az 1900-as évek elején vesztette el erejét - Fotó: Molnár Tamás / pexels.com
