Az advent Tihanyban nem elsősorban a díszekről és a készülődés zajáról szól, hanem a belső figyelemről, a várakozás mélységéről és arról a reményről, amely csendben, mégis erővel születik meg az emberben. Erről beszél Mihályi Jeromos tihanyi perjel is, amikor advent jelentőségéről és lelki üzenetéről osztja meg gondolatait.
Advent a várakozás ideje, de nem pusztán naptári értelemben. Sokkal inkább belső út, amelyen minden ember – élethelyzettől függetlenül – újra és újra elindul. Mihályi Jeromos tihanyi perjel szerint ezek a hetek különösen alkalmasak arra, hogy az ember szembenézzen önmagával, kérdéseket tegyen fel, és őszintén végiggondolja: mi az, ami igazán fontos az életében. A rohanó hétköznapokban gyakran háttérbe szorulnak az ilyen kérdések, advent azonban megállásra hív. Nemcsak a világi ember számára, hanem a szerzetesi életben élőknek is ugyanúgy kihívás és lehetőség ez az időszak.
A modern világ tempója sokszor éppen az adventi hetekben gyorsul fel igazán. Az ünnepi előkészületek, a feladatok, a megfelelési kényszer könnyen elfedik az ünnep lényegét. A perjel szerint ilyenkor különösen fontos tudatosítani, hogy mire is készülünk valójában. Karácsony nem külsőségek ünnepe, hanem Isten és ember találkozása, amely a szívben történik meg. Ehhez pedig nem tökéletes körülményekre, hanem nyitottságra van szükség. Az igazi ajándék nem tárgyakban mérhető, hanem abban az időben és figyelemben, amelyet a másik embernek adunk.
A Tihanyi-félsziget advent idején sajátos arcát mutatja. A ködös, borongós napok, a természet csendje mintha felerősítené mindazt, amit az ember a hétköznapok szürkeségeként él meg. Ebben a környezetben különösen nagy jelentősége van a hajnalban tartott szentmiséknek, amelyek nemcsak liturgikus események, hanem valódi lelki kapaszkodók is. A sötétségből induló nap, a lassan növekvő fény, a közös imádság mind azt üzeni: a várakozás nem hiábavaló, az ígéretek beteljesedése közeledik.
Mihályi Jeromos tihanyi perjel szerint advent a csendes felkészülés ideje
A rendház adventi hagyományai ezt az üzenetet erősítik. A bencés rend szokásai szerint szombat esténként, az esti imádság keretében gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit. A fény hétről hétre növekszik, ahogyan a belső figyelem és az ünnep közelsége is egyre erősebben van jelen. Különleges alkalom az apátsági templomban megrendezett zenés adventi áhítat is, ahol a Tihanyi Bencés Iskola gyermekkórusa és az apátság kórusa együtt szolgál. Ezek az alkalmak nemcsak hagyományőrző események, hanem mély lelki élmények, amelyek sokak számára segítenek elcsendesedni és ráhangolódni az ünnepre.
Advent üzenete különösen fontos azok számára, akik nehéz időszakon mennek keresztül. Lelki, anyagi vagy emberi küzdelmek idején könnyű elveszíteni a reményt, feltenni a kérdést: van-e értelme a szenvedésnek. Mihályi Jeromos perjel szerint ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz, hiszen a szenvedés mindig személyes tapasztalat. Advent azonban azt üzeni: a küzdelmek nem értelmetlenek, és az ember soha nincs egyedül. A remény nem elméleti fogalom, hanem megtapasztalható valóság, amely képes legyőzni a csüggedést, ha az ember mer bízni abban az Istenben, aki szeretettel van jelen az életében.
A fény és a sötétség váltakozása advent egyik legerősebb jelképe. A gyertyák nevei – remény, öröm – talán elvont fogalmaknak tűnnek, mégis akkor válnak igazán érthetővé, amikor az ember megéli őket a mindennapokban. Nincs olyan sötétség, amely ezeket el tudná venni. A perjel szerint fontos felismerni az apró dolgokat és azokat az embereket, akik láthatatlanul is szebbé teszik az életet, mert ezekben a találkozásokban válik valósággá a lelki fény.
A karácsonyra való felkészülés így válhat többé díszeknél és ajándékoknál. A külső csillogás könnyen elvonhatja a figyelmet arról, ami igazán lényeges: az isteni és az emberi jelenlétről. Ha Isten szeretettel fordul az ember felé, akkor ebből következik az is, hogy az embernek is szeretettel kell fordulnia mások felé. Az elfogadás, az áldozatvállalás, a másikra való figyelem mind olyan gesztusok, amelyek az ünnep valódi tartalmát hordozzák.
Mihályi Jeromos perjel tapasztalata szerint a modern világban is egyre többen fedezik fel advent lelki oldalát. Nem aggodalomra ad okot a változás, hanem reményre. Egyre többen ismerik fel, hogy az ajándék értékét nem az ára, hanem a mögötte lévő figyelem és gondoskodás adja. Ez az öröm nemcsak a megajándékozotté, hanem az ajándékozóé is.
Az adventi hetek számára a perjel legnagyobb reményt az emberi találkozások adják. Az őszinte beszélgetések, a lelki vigaszt keresők jelenléte mind azt erősíti meg benne, hogy az advent egyik legfontosabb üzenete ma is érvényes: Krisztusban velünk az Isten. Útravalóként pedig egy egyszerű, mégis mély gondolatot fogalmaz meg mindazok számára, akik Tihanyban vagy máshol élik meg az adventet: ne felejtsünk el jót mondani egymásnak és egymásról. Így válhatunk mi magunk is áldássá a világ számára.
