Az 1887 januárjában megjelent beszámolók szerint a helyi apátság épületében egy árnyékszék – vagyis egy korabeli pöcegödör – tisztítása közben bukkantak rá egy edényre, amely tele volt arannyal. A felfedezés híre gyorsan elterjedt, és ami ezután történt, az inkább hasonlított egy filmre, aminek a címe lehetne: Aranyláz Tihanyban, mint hétköznapi eseményre.
Forrás: Galéria Savaria
Aranyláz Tihanyban
A munkások már napok óta hordták ki a trágyát a földekre, amikor a helyiek megtudták, hogy aranypénzek kerültek elő belőle. Nem kellett több: a falu apraja-nagyja kivonult a mezőre, és szó szerint szétkaparta a kihordott trágyát, abban reménykedve, hogy kincset talál.
És sokan találtak is.
Forrás: Veszprémi Független Hírlap, 1887. január 15.
Egy Tozoki Imre nevű béres például mintegy 150 forint értékű aranypénzt gyűjtött össze – ami akkoriban jelentős összegnek számított. Egy másik helyi, Bercsik János kocsis, még tovább ment: több teknőnyi trágyát vitt haza, bezárkózott a házába, és ott kezdte el átkutatni „a kincset”. Végül körülbelül 130 forintnyi aranyat talált, bár a beszámolók szerint a „bánya” szaga még sokáig érződött az otthonában.
Nem maradt ki a szerencséből Horvát Mari sem, aki egy maroknyi aranypénzzel gazdagodott.
Forrás: Veszprémi Független Hírlap, 1887. január 22.
A különös események hatására Tihanyban napokra felbolydult az élet. Az emberek egymást túllicitálva kutattak a trágyában, és a hirtelen jött pénz hamar meg is jelent a környék forgalmában: a január 12-i füredi vásáron már érezhető volt a „friss arany” hatása, érezhetően megnőtt a fizetőképes kereslet a portékák iránt.
Hogy pontosan honnan került az arany a pöcegödörbe, arra a korabeli tudósítások sem adtak egyértelmű választ. Az viszont biztos: ez az eset az egyik legkülönösebb „kincsvadászatként” vonult be a helyi történelembe – ahol szó szerint a föld alól, vagy inkább még annál is meglepőbb helyről került elő a gazdagság.
