Több mint egyszerű vendéglátóhelyként élt a veszprémiek emlékezetében a Várkapu Presszó: történelmi falai között egykor gyógyszertár működött, később a város egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált, sőt a filmipar figyelmét is felkeltette.
A veszprémi Várkapu Presszó épülete hosszú és különleges múltra tekint vissza. A helyén eredetileg egy barokk ház állt, amely jelentősen leszűkítette a Vár utca bejáratát. Az épületet elbontották, majd 1857-ben emelték fel a romantikus stílusú házat, amely nemcsak építészeti szempontból számított különlegesnek, hanem technikatörténeti jelentőséggel is bírt.
Fotó: Veszprém régi képeken/Facebook
Boltíves pincéjében helyezték el Magyarország első acetilénfejlesztő készülékét, amely a város közintézményeinek és utcai világításának gázellátását biztosította. Az épület később is fontos szerepet töltött be a város életében: egészen az 1950-es államosításig itt működött az „Arany Oroszlán” gyógyszertár.
Mindenkinek van egy kedves emléke a Várkapu Presszóról
A Várkapu Presszó 1963. július 5-én nyitotta meg kapuit, és hamar Veszprém egyik ikonikus találkozóhelyévé vált. A földszinti, mintegy 10×5,5 méteres vendégtér különleges hangulatát régi pajzsok, lándzsák másolatai és korabeli veszprémi fényképek adták. A hely eleganciáját jól mutatja, hogy munkásruhában nem lehetett betérni egy italra.
Elhelyezkedésének köszönhetően napközben elsősorban a közeli bíróság és ügyészség jogászai látogatták, délutánonként és esténként azonban inkább a fiatalabb korosztály vette birtokba. Egyedi atmoszférája és népszerűsége a filmeseket is megihlette: az épületben és annak teraszán forgatták a „Fűre lépni szabad” című film több jelenetét.
A presszó története 1991. december 31-én zárult le, amikor végleg bezárta kapuit. Később, a Polgármesteri Hivatal Óváros térre költözésével az épületet is átalakították, ezzel végleg lezárult a Várkapu Presszó korszaka – írta meg annak idején Hogya György.
A Veszprém régi képeken Facebook-oldalon megosztott fotók alatt a veszprémiek úgy emlékeztek vissza a Várkapu Presszóra, mint a város legkarakteresebb és legkülönlegesebb vendéglátóhelyére. Volt olyan, aki ezen a helyen ismerkedett meg jövőbeli férjével és volt olyan is, akinek itt kérték meg a kezét. Többen emlegették, hogy milyen finom gesztenyepürét lehetett kapni és milyen hangulatos volt a zenegép és a csigalépcső. Az egyik hozzászóló édesapja játszott a presszóban, mint bárzongorista, egy másik hozzászóló pedig barátaival együtt surrant ki a Kállai Éva Gimnáziumból a bárba egy kávé erejéig.
