A táblabíróság Krémer László vezette tanácsa a két nőt és a két férfit – szerepüktől függően – folytatólagosan elkövetett csalás, annak kísérlete, magánokirat-hamisítás és adócsalás miatt marasztalta el.
Mivel a vádlottak cselekményét az ítélőtábla az ügyben első fokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszéktől eltérően minősítette, hármuk esetében a korábbi két, két és fél, illetve egy év nyolc hónap börtönbüntetés időtartamát öt és fél, öt, illetve két és fél évre emelte. A negyedik vádlott egy év felfüggesztett szabadságvesztésén nem változtatott.
Az egymással munkatársi, üzleti, ismerősi kapcsolatban álló vádlottak a műszaki berendezéseket gyártó vállalat számítógépes rendszerének hiányosságait kihasználva jutottak a cég pénzéhez. Az elsőrendű vádlott a társaság stratégiai beszerzőjeként dolgozott, és lehetősége volt arra, hogy maga igazolja le beszállítók teljesítését, s ezért pénzt kérjen a svájci központtól.
A beszerző fiktív megrendeléseket és szerződésigazolásokat készített, betéti társaságok kültagjaiként dolgozó bűntársaik pedig valótlan tartalmú számlákat állítottak ki. Utóbbiak egyikét a beszerző munkatársa vette rá a csalásra.
A bűncselekményekkel szerzett pénzen a vádlottak osztoztak. Tetteik a svájci érdekeltségű cég pénzügyi ellenőrzésén derültek ki, azután hogy a beszerzőnek megszűnt a munkaviszonya. Munkatársa a csalás mellett adócsalást is elkövetett azzal, hogy hamis számlákkal jogosulatlanul igényelt vissza félmilliárd forint áfát, s végül az államot 10 millió forinttal károsította meg.
A táblabíróság rendelkezett arról is, hogy a csalóknak kamatostul kell visszafizetniük a 84 millió forintot, amelyet jogosulatlanul szereztek a svájci vállalattól.
