Beznicza Árpád az előzményekről elmondta: a vádlott és társai 2011 márciusában a nagykanizsai autóbusz-pályaudvaron találkoztak a fiatalkorú lánnyal, aki iskolába tartott. A háromtagú társaság rávette, hogy inkább menjen velük az elsőrendű vádlott lakására.
Többórányi ottlét után a lányt nem engedték el, és a vádlott azt mondta neki, hogy ezután prostituáltként kell dolgoznia. A sértettnek a következő napokban – részben a vádlott szintén fiatalkorú lányának közvetítésével – több férfival is közösülnie kellett, volt, akinek azt mondták, „a lányt arra használja, amire csak akarja”.
A megtört és meggyötört lány elkeseredésében egy kést a torkához szorítva öngyilkossággal fenyegetőzött, ha a vádlottak nem viszik magukkal a városba. Az elsőrendű vádlott végül engedett, a lány ennek köszönhetően véletlenül találkozott egy ismerősével, aki tudta, hogy a sértettet eltűntként körözik. A prostitúcióra kényszerített lány a 107-es számot karcolta egy utcai padra, hogy jelezze, bajban van. Az ismerős pedig nem sokkal később bejelentést tett a rendőrségen, és a rendőrök ezután bevitték a kapitányságra a lányt.
Az elsőrendű vádlott mindvégig tagadta a bűncselekmények elkövetését, azzal védekezett, hogy a lány önként ment velük, mert tetszett neki a fia. Azt állította, nem tudott arról, hogy a lány kiállt az út mellé, nem is tartották fogva, még egy mobiltelefont is kapott, amelyen napokig internetezett. A tárgyaláson a védő azt hangsúlyozta, hogy a férfi sohasem kapott pénzt a lánytól, a két fiatal közötti internetes beszélgetések pedig azt mutatták, hogy ők ketten kényszer nélkül voltak jóban egymással.
A Nagykanizsai Járásbíróság első fokon folytatólagosan elkövetett kerítés, személyi szabadság megsértése és kitartottság miatt találta bűnösnek az elsőrendű vádlottat, akit három év börtönbüntetésre ítélt. A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék a börtönbüntetés tartamát három és fél évre emelte fel.
Az indoklásban elhangzott: az első fokon eljáró bíróság betartotta az eljárási szabályokat, a bizonyítékok alapos és jogszerű mérlegelése után állapította meg a tényállást. Ítéletében viszont eltért a középmértéktől, ezért a törvényszék az ügyész kérelmének helyt adva súlyosbította a büntetést.
Az ítélet kihirdetése után a vádlott felháborodott hangon fejezte ki nemtetszését, és emiatt a tanács elnöke kiküldte a tárgyalóteremből.
