A szóbeli indoklásban a bíró a gyanús momentumok között sorolta fel, hogy minden alvállalkozó cégnek ugyanaz volt a könyvelője, amikor pénz érkezett hozzájuk, azt nyomban, készpénzben felvették, akkor is, ha százmilliókról volt szó, és emiatt több bank is pénzmosással kapcsolatos bejelentést tett. Több alvállalkozó az ügyben addigi profiljától idegen tevékenységre kapott megrendelést, méghozzá százmilliós nagyságrendben. Továbbá több alvállalkozó cég is az adócsalási ügyekben megszokott módon fantomizálódott, azaz román vagy ukrán személyekhez került és elérhetetlenné vált. Az elsőfokú bíróság szerint a cégek közti bűnös összefonódásokat, a bűnszervezet működését bizonyítják a telefonlehallgatások és a pénzmozgások is.
A bíró megjegyezte: egy könyvelőnek nem kell minden esetben tudnia, hogy van-e és milyen valós teljesítés áll az egyes számlák mögött, de jelen ügyben „sikítva kellett volna rohannia, hogy megtegye a pénzmosással kapcsolatos bejelentést”.
A szóbeli indoklásban ugyanakkor elhangzott az is, hogy a P. László negyedrendű vádlotthoz és két társához köthető Zömök Kft. működő cég volt az, amelynél az elsőfokú bíróság szerint nem bizonyítható az adóelkerülés, ez a kft. képes lehetett az alvállalkozói munkák elvégzésére, nemcsak visszaigényelt, hanem be is fizetett adót, és a lehallgatási anyagokban sem volt rájuk nézve terhelő bizonyíték.
A bíró a telefonlehallgatások kapcsán azt is megjegyezte: ezek egy része bizonyítékként nem értékelhető, mert manipulált. Egyes lehallgatási anyagokkal kapcsolatban egyértelműen nem technikai vagy adminisztratív jellegű problémák merültek fel. Előfordult ugyanis, hogy szándékosan nem írtak ki a hatóságok lehallgatási anyagokat, illetve számos rögzített beszélgetés nem került a bíróság elé.
