Quaestor-ügy: a vádlott szerint nem volt csalás

A vezetőszáron érkező M. Zsolt jelezte: nem birkózott meg a vád anyagát képező, 2,5 millió dokumentummal.

Csaknem négymilliárd forint értékben szabadult meg kötvényeitől a Magyar Nemzeti Kereskedőház, mielőtt bedőlt volna a Quaestor, ez azonban a sajtóhírekkel ellentétben nem vonta el a cégcsoport ügyfeleinek fedezetét – mondta bevezető vallomásában az ügy harmadrendű vádlottja, aki szerint más bűncselekmény sem történt. M. Zsolt is tart attól, hogy a felszámolásban olcsón széthordják a cégvagyont, amelyből szerinte egyébként ki lehetne elégíteni a követeléseket. Ezért maga kért zár alá vételt a bíróságtól.

A harmadrendű vádlott, M. Zsolt korábbi igazgatótanácsi tag meghallgatásával folytatódott a Quaestor-botrány nyomán indult büntetőeljárás bírósági szakasza kedden a Fővárosi Törvényszéken. Az előzetes letartóztatásban lévő, vezetőszáron érkező férfi – akárcsak Tarsoly Csaba a per legelején – jelezte, most nem a teljes vallomást adja elő, csak annak egyfajta bevezetőjét, tekintettel arra, hogy még nem sikerült átnéznie a vád anyagát képező, két és fél millió dokumentumot.

M. Zsolt mindenekelőtt leszögezte, nem követett el bűncselekményt, és a Quaestor-csoport egyik cége sem csalásból szerzett anyagi előnyből tartotta fenn magát.

Ahogy volt főnöke korábban, ő is többször elismételte, hogy a Quaestornak a tavalyi boruláskor is volt kellő fedezete. Hangsúlyozta, nem azért fordult 2015-ben a kormányhoz Tarsoly, mert nem tudtak jótállni a lejárt kötelezettségekért, hanem azért, mert akkor a Buda-Cash brókerbotránya kapcsán kialakult pánikban az ügyfelek az összes papírtól egyszerre szabadultak volna, és ez a további stabilitásukat fenyegette.

Később is azért függesztették fel – nyomatékosította – a le nem járt kötvények visszaváltását, mert a likviditást veszélyeztette a kétségbeesett kötvényesek bénító dömpingje, nem pedig azért, mert nem volt meg a fedezetül szolgáló vagyon. Mi több, az most is megvan – csatlakozott az elsőrendű vádlott álláspontjához, hozzátéve, a követelések értékalapú rendezése most is lehetséges lenne.

Fedezetként főként ő is a Csepel-sziget északi csúcsánál elhelyezkedő, a Quaestor úgynevezett Duna City-projektjéhez kapcsolódó ingatlanra hívta fel a figyelmet, amelynek értékét négyzetméterenként akár egymillió forintra taksálja. Összehasonlításként megjegyezte, ez a terület lényegében a jelenleg több száz milliárdot érő Kopaszi-gát túlparti párja, ráadásul annál még nagyobb is.

M. kérte a bíróságot, vegye zár alá a Duna City javait, mert – egyetértve a Tarsoly által előadottakkal – attól tart, hogy ezt a nagy értékű területet a felszámolás során mélyen ár alatt elkótyavetyélik, és ez valóban elvonná a vagyoni követelések fedezetét. Miközben már több vezető személyes ingatlanát is zár alá vették, a Duna City hatalmas vagyona valahogy kimaradt, akárcsak az ETO Park – mondta M. Zsolt.

Szót ejtett a vádlott a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. a botrány elején tett, nagy médiafigyelmet kapó lépéséről, amikor is csaknem négymilliárd forintot mentett ki egyik napról a másikra a kötvényeiből. Anélkül, hogy belement volna, milyen információ alapján dönthetett így az MNKH, rámutatott, hogy a kereskedőház nem a Quaestor saját papírjaiba fektetett, hanem – a cégcsoporton keresztül – állampapírokba, ezeket adta el hirtelen. Tehát ezen készpénzkimentés nem a Quaestor vagyonából történt, nem a Quaestor vásárolta meg azokat, a lépés nem vonta el az ügyfelek fedezetét.

Bármelyik bank bedőlt volna a Quaestor helyében – állítja a védő

Lapunknak nyilatkozott Sáros Péter, M. Zsolt védője. A jogász más pénzintézeteket helyettesített be a Quaestor esetébe. Mint mondta, semelyik bank – legyen az az OTP, az FHB vagy más – nem tudná kifizetni az ügyfelek követelését, ha az összes betétes megrohamozná a fiókokat, hogy azonnal kivegyék a pénzüket. Ez nem jelenti azt, hogy a fedezet nincs meg, a pénzpiac lényege, hogy az intézetek nem tárolják, hanem forgatják a pénzt. Készpénzben annyit tartanak készenlétben, amennyit a jogszabály előír – magyarázta –, ennek a Quaestor is megfelelt, és a kötvényállomány is teljes egészében megvolt.

Sáros problémának látja, hogy sok ügyfél fejében a bankbetét és a kötvény között nincs különbség: azt várják, hogy befizetnek egy összeget, majd kamatokkal együtt biztosan visszakapják. Azaz sokan megfeledkeznek a kötvényekben rejlő árfolyamkockázatról, és ha veszteség éri őket, rögtön csalást sejtenek.

M. Zsolt hosszabban megemlékezett a Quaestor kötvényprogramjáról. Egyfelől felidézte, hogy a luxemburgi pénzügyi felügyelet is ellenőrizte, és biztonságosnak találta a rendszert, amely egyébként bevett értékesítési modellnek számít, és amelyet most az ügyészség piramisjátékként próbál beállítani.

Általánosságban a kötvényekről és azok másodlagos piacáról értekezve elmondta, az értékpapírok természetüknél fogva kockázatot hordoznak, és ezt a kockázatot a kötvényvásárlónak kell mérlegelnie, neki kell eldöntenie, hogy ennek ellenére is megéri-e neki a vásárlás. Nem számolható okozott kárként az e kockázatból adódó árfolyamveszteség, ha az ügyfeleket megfelelően tájékoztatták a körülményekről – jelentette ki M., rögtön kiegészítve azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank cégük tájékoztatóját ellenőrizte, elfogadta.

Arra is kitért, hogy a felügyeleti gyakorlat nem tekinti bűncselekménynek azt, ha egy pénzügyi társaság esetleg több kötvényt bocsát ki, mint amekkora keretösszegre a jegybanktól engedélyt kapott. Példaként említette a CIB Bank esetét, amelyet ilyen okból megbírságoltak, de feljelentésre nem került sor.