Quaestor-ügy: a vádlott szerint nem volt csalás

A vezetőszáron érkező M. Zsolt jelezte: nem birkózott meg a vád anyagát képező, 2,5 millió dokumentummal.

M. kérte a bíróságot, vegye zár alá a Duna City javait, mert – egyetértve a Tarsoly által előadottakkal – attól tart, hogy ezt a nagy értékű területet a felszámolás során mélyen ár alatt elkótyavetyélik, és ez valóban elvonná a vagyoni követelések fedezetét. Miközben már több vezető személyes ingatlanát is zár alá vették, a Duna City hatalmas vagyona valahogy kimaradt, akárcsak az ETO Park – mondta M. Zsolt.

Szót ejtett a vádlott a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. a botrány elején tett, nagy médiafigyelmet kapó lépéséről, amikor is csaknem négymilliárd forintot mentett ki egyik napról a másikra a kötvényeiből. Anélkül, hogy belement volna, milyen információ alapján dönthetett így az MNKH, rámutatott, hogy a kereskedőház nem a Quaestor saját papírjaiba fektetett, hanem – a cégcsoporton keresztül – állampapírokba, ezeket adta el hirtelen. Tehát ezen készpénzkimentés nem a Quaestor vagyonából történt, nem a Quaestor vásárolta meg azokat, a lépés nem vonta el az ügyfelek fedezetét.

Bármelyik bank bedőlt volna a Quaestor helyében – állítja a védő

Lapunknak nyilatkozott Sáros Péter, M. Zsolt védője. A jogász más pénzintézeteket helyettesített be a Quaestor esetébe. Mint mondta, semelyik bank – legyen az az OTP, az FHB vagy más – nem tudná kifizetni az ügyfelek követelését, ha az összes betétes megrohamozná a fiókokat, hogy azonnal kivegyék a pénzüket. Ez nem jelenti azt, hogy a fedezet nincs meg, a pénzpiac lényege, hogy az intézetek nem tárolják, hanem forgatják a pénzt. Készpénzben annyit tartanak készenlétben, amennyit a jogszabály előír – magyarázta –, ennek a Quaestor is megfelelt, és a kötvényállomány is teljes egészében megvolt.

Sáros problémának látja, hogy sok ügyfél fejében a bankbetét és a kötvény között nincs különbség: azt várják, hogy befizetnek egy összeget, majd kamatokkal együtt biztosan visszakapják. Azaz sokan megfeledkeznek a kötvényekben rejlő árfolyamkockázatról, és ha veszteség éri őket, rögtön csalást sejtenek.

M. Zsolt hosszabban megemlékezett a Quaestor kötvényprogramjáról. Egyfelől felidézte, hogy a luxemburgi pénzügyi felügyelet is ellenőrizte, és biztonságosnak találta a rendszert, amely egyébként bevett értékesítési modellnek számít, és amelyet most az ügyészség piramisjátékként próbál beállítani.

Általánosságban a kötvényekről és azok másodlagos piacáról értekezve elmondta, az értékpapírok természetüknél fogva kockázatot hordoznak, és ezt a kockázatot a kötvényvásárlónak kell mérlegelnie, neki kell eldöntenie, hogy ennek ellenére is megéri-e neki a vásárlás. Nem számolható okozott kárként az e kockázatból adódó árfolyamveszteség, ha az ügyfeleket megfelelően tájékoztatták a körülményekről – jelentette ki M., rögtön kiegészítve azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank cégük tájékoztatóját ellenőrizte, elfogadta.

Arra is kitért, hogy a felügyeleti gyakorlat nem tekinti bűncselekménynek azt, ha egy pénzügyi társaság esetleg több kötvényt bocsát ki, mint amekkora keretösszegre a jegybanktól engedélyt kapott. Példaként említette a CIB Bank esetét, amelyet ilyen okból megbírságoltak, de feljelentésre nem került sor.