M. kérte a bíróságot, vegye zár alá a Duna City javait, mert – egyetértve a Tarsoly által előadottakkal – attól tart, hogy ezt a nagy értékű területet a felszámolás során mélyen ár alatt elkótyavetyélik, és ez valóban elvonná a vagyoni követelések fedezetét. Miközben már több vezető személyes ingatlanát is zár alá vették, a Duna City hatalmas vagyona valahogy kimaradt, akárcsak az ETO Park – mondta M. Zsolt.
Szót ejtett a vádlott a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. a botrány elején tett, nagy médiafigyelmet kapó lépéséről, amikor is csaknem négymilliárd forintot mentett ki egyik napról a másikra a kötvényeiből. Anélkül, hogy belement volna, milyen információ alapján dönthetett így az MNKH, rámutatott, hogy a kereskedőház nem a Quaestor saját papírjaiba fektetett, hanem – a cégcsoporton keresztül – állampapírokba, ezeket adta el hirtelen. Tehát ezen készpénzkimentés nem a Quaestor vagyonából történt, nem a Quaestor vásárolta meg azokat, a lépés nem vonta el az ügyfelek fedezetét.
Bármelyik bank bedőlt volna a Quaestor helyében – állítja a védő
Lapunknak nyilatkozott Sáros Péter, M. Zsolt védője. A jogász más pénzintézeteket helyettesített be a Quaestor esetébe. Mint mondta, semelyik bank – legyen az az OTP, az FHB vagy más – nem tudná kifizetni az ügyfelek követelését, ha az összes betétes megrohamozná a fiókokat, hogy azonnal kivegyék a pénzüket. Ez nem jelenti azt, hogy a fedezet nincs meg, a pénzpiac lényege, hogy az intézetek nem tárolják, hanem forgatják a pénzt. Készpénzben annyit tartanak készenlétben, amennyit a jogszabály előír – magyarázta –, ennek a Quaestor is megfelelt, és a kötvényállomány is teljes egészében megvolt.
Sáros problémának látja, hogy sok ügyfél fejében a bankbetét és a kötvény között nincs különbség: azt várják, hogy befizetnek egy összeget, majd kamatokkal együtt biztosan visszakapják. Azaz sokan megfeledkeznek a kötvényekben rejlő árfolyamkockázatról, és ha veszteség éri őket, rögtön csalást sejtenek.
