Megpróbálunk mi is benézni oda, de két járőr megállít minket. A zsaruk azért vannak itt, mert tavaly október óta figyelik a Népligetet: ekkor találtak itt a bokrok alatt egy női holttestet, a gyilkost azóta is keresik. Az egyenruhások arra figyelmeztetnek, hogy ne merészkedjünk az épület közelébe, mert az egyrészt omladozik, másrészt „itt akár kábítószeresek is lehetnek”. Miközben minket igazoltatnak a rendőrök, addig a „drogos házban” dolgoznak a kollégáik is. Az omladozó emeleti részről letessékelnek két lányt és egy hátizsákos fiút. Először igazoltatják, majd meg is motozzák őket. A jelenetben egy idős úr is részt vesz. Azt állítja, ő csak sétált az épület mellett, amikor a rendőrök odaszóltak neki, hogy menjen be. A hátizsákos fiú gyorsan eliszkolt a helyszínről. Pár perc múlva már kifele jön a két hölgy; amikor megkérdezzük, mi történt, azt mondják, ők csak pisilni mentek be. Ettől még persze jól ismerik a házat.
– Kik szoktak járni ebbe a házba?
– Hát drogosok – mondja az egyikük kapucnija alól, miközben cigarettát sodor.
– Meg hát a melegek – mondja a másik, majd sietősre fogják.
– Megyünk dolgozni.
– Mit dolgoznak?
– Prostituáltak vagyunk.
Kutyasétáltatókkal, szemétszedőkkel és büfésekkel beszélgetve kiderül, hogy a Népliget „kerületekre” van osztva. Egyik fele a szipusoké, a hajléktalanoké és az általában nőnek öltözött férfi prostituáltaké.
