Formabontó módon próbálja megfékezni az ittas járművezetést a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság: a napokban új plakát- és szórólapkampányt indítottak a témában, a program részeként pedig egy közlekedési rendőr versével tolmácsolják, miért is nem kellene részegen, bedrogozva autóba ülni. A tanmesét Molnár László színművész adja elő szuggesztív stílusban, a hitelesség kedvéért ölében vaskos kötettel, egy kihalt konferenciateremben ülve.
A Mese a halálról az élőknek című mű már felütésében is erős. „Egyszer régen egy megyében, annak szegletében, nem is olyan régen történt meg egy eset. Elmentek a Hősök este szórakozni, úgy ahogyan szoktak, inni és drogozni ( ) hogy élesek legyenek a színek, néha egy-egy bogyó is mindenkinél lemegy” - írja a névtelen szerző, a tragikus folytatás pedig szinte kiszámítható: a hol hősöknek, hol gyerekeknek nevezett szereplők narkósan ülnek autóba, ami halálos közlekedési balesethez vezet.
A költő sejteti, hogy a mese a valóságban is megtörtént, és két, halálos kimenetelű közlekedési balesetet dolgozott fel. A sejtetést pedig erősíti, hogy a felolvasást baleseti helyszínekről készült fotók kísérik: autóroncsokat, szétvágott, felismerhetetlenné tört kocsikat mutatnak a videóban.
A jó szándék egyértelmű, csak hát az nem mindig elég: a megkérdőjelezhető irodalmi értéket képviselő költemény eleve komolytalanná teheti az ügyet. Mindezen túl pedig a szöveggel a hatóság akarva-akaratlan azt sugallja, hogy a fiatalok szerintük csak betépve-részegen szoktak szórakozni, hiszen „egy-egy bogyó is mindenkinél lemegy” – nem csak az autó sofőrjénél, aki aztán halálos balesetet okoz a sztoriban.
Mindeközben persze az is eszébe juthat a nézőnek, hogy a tanmeséhez mellékelt fotók nem okoznak-e feleslegesen fájdalmat az elhunytak hozzátartozóinak. Ők ugyanis felismerhetik a ronccsá tört autókat, a törmelékkel borított helyszíneket, és nem biztos hogy elveszített szeretteikre a példázat drogosnak-ittasnak mondott vezetőiként szeretnének emlékezni.
