„A kihallgatásaimon többször fel akartam jelenteni az embercsempészcsoport egyik afgán főnökét, de az ügyészség nem volt kíváncsi rá, mert azt mondta, ő a magyarországi cselekményekben nem vett részt” – mondta az úgynevezett halálkamionügy másodrendű, bolgár vádlottja. Hozzátette, tudja a Shebir nevű nemzetközi fő szervező bulgáriai címét. Rajta kívül két másik nagyfőnökről is beszélt: az egyiket Aminnak hívták, de Kairóként is emlegették, a másik egy szerb, akinek nem tudja a nevét.
Az ügyész a fentieket nem cáfolta, azt azonban hozzáfűzte, hogy a másodrendű vádlott az afgán fő főnököt előttük nem nevezte meg, és a nyomozás adatai sem támasztották alá, hogy ilyen illető tartózkodna Bulgáriában. Ráadásul külföldi hatóságoknak már beszélt ezekről a személyekről a terhelt, ami alapján több országban indult eljárás.
A másodrendű vádlott a csütörtöki tárgyaláson részletes vallomást tett.
Bevallotta, embercsempészcsoport tagja volt, de azt tagadta, hogy a 71 migráns halálával végződő ausztriai teherautós fuvarnál a sértettek halálához köze lenne.
Közölte, ott volt a fuvar elindításánál, saját szemével látta, hogy az utasok letépik az ajtóról a gumiszigetelést. Ő utána visszatért Kecskemétre a barátnőjéhez, N. Lászlónéhoz, akinek a nevére egyébként a csempészjárműveket vették. „A harmadrendű vádlott (a sofőr) felhívott azzal, hogy fényt lát az ajtószárnyak között, ezért száz százalékig biztos voltam abban, hogy az emberek kapnak levegőt” – emlékezett vissza.
„Kis idő után a negyedrendű vádlott felhívott, és azt mondta, hogy a kamion belsejében lévő emberek dörömbölnek. Rögtön telefonáltam az elsőrendű vádlottnak, és átadtam a negyedrendű szavait. Ő biztosított arról, hogy nincs semmilyen gond az emberekkel, ugyanis tartja valakivel a kapcsolatot azok közül, akik bent vannak. Azt mondta, azért dörömbölnek, mert épp lyukat csinálnak. Azt is mondta, adjam át a sofőrnek, hogy vezessen tovább, és tegyen úgy, mintha nem is hallaná őket” – folytatta, kiemelve, rögtön továbbította az üzenetet a szállítóknak.
A bolgár férfi állítja, később újra hívta a sofőröket, hogy álljanak meg, mert azt gondolja, az emberek nem kapnak levegőt, és vízre is szükségük van. Többször kiemelte, ő a távolból ennél többet nem tehetett, a sofőrök viszont nem hallgattak rá. Úgy tudja, a harmad- és negyedrendű vádlott azért nem állt meg a teherautóval, mert az első pihenőhelynél rendőröket látott; később pedig, amikor az autópálya leállósávjában kannából tankolták a kocsit, azért nem nyitottak ajtót, mert addigra már nem dörömböltek a bentiek.
Összefoglalva kijelentette, ha a negyed- és a harmadrendű vádlott – aki előbbinek „valamennyire főnöke volt” – megállt volna, most nem állnának mindannyian bíróság előtt. Megjegyezte, ez a két sofőr nem először hagyott ott az autópályán kamiont emberekkel a raktérben.
Vallomása közben a nevezett vádlott-társak többször közbeszóltak, velük Jádi János tanácsvezető bíró csak többedszeri felszólításra tudta megértetni, hogy csak a másodrendű vallomása után tehetnek észrevételeket, nem szólhatnak közbe. A rendzavarások közben az afgán elsőrendű vádlott vigyorogva nézelődött hátra, a hallgatóság felé. Később azt mondta, fáj a foga, ezért nem tudott figyelni, úgyhogy írásban, pastu nyelven kéri a tárgyaláson elhangzottakat.
Amikor a harmadrendű vádlott szót kapott, elmondta, minden utasítás a másodrendűtől érkezett. „Nem tudom, hogy az elsőrendű főnök volt-e, de a másodrendű főnök volt.”
Arra a kérdésre, hogy az elsőrendű vádlott, S. L. telefonon miért mondott olyanokat, hogy a migránsok haljanak meg, és miért nevetett, azt válaszolta, azért, mert S. L. akkoriban 5-10 marihuánás cigit szívott naponta.
„De lehet, hogy csak azért, mert idióta”
– tette hozzá.
