Várföldei gyilkosság: egyszer már akart ölni a féltékeny vállalkozó

Egyszer tüzelt, az asszony összeesett, és elvérzett. Ezután a férfi kiment az udvarra, és a mellkasára célozva kétszer lőtt.

Az erdővel borított dombok között nyújtózkodó község néma, mozdulatlan főutcával, borús éggel és csendes esővel fogadott. Hamisítatlan, isten háta mögötti életérzést hagyva az emberben. Várfölde völgyébe csak egy, legalább 30-40 éve felújítatlan, töredezett, gödrökkel tarkított aszfaltút vezet.

Csaknem a falu elején találjuk P. Gyula házát. A térség erdészeteinek alvállalkozójaként dolgozó férfi zsugori ember hírében állt. A ház egyszerű, szürke, csak az udvarán álló három terepjáró és két személyautó tanúskodik a férfi anyagi helyzetéről. Helyi pletykák szerint Gyula a búcsúlevélben azt is megírta, hova rejtette a házban az évek alatt felhalmozott készpénzt. Bankkártyája PIN-kódját pedig SMS-ben küldte el öngyilkossága előtt a kisebbik lányának.

A helyiek szerint Gyulának nem voltak barátai, nem járt társaságba, kocsmába, nem volt hobbija. Azt viszont többször látták, hogy terepjárójával fel-alá hajt a faluban, maximális hangerőn bömböltetve a zenét. – A családjában voltak idegrendszeri problémák, a nagybátyját is kezelték. Gondoltuk, hogy egyszer be fog kattanni, de azt nem, hogy ölni fog – meséli egy idős, beszélgetésünk alatt többször elpityeredő asszony, a család egyik közeli rokona. Ildikó már több éve elvált és elköltözött Gyulától. Sokat dolgozott, szintén alvállalkozóként egy erdészetnek. Nagyjából egy évvel ezelőtt csak azért költözött vissza Várföldére, mert lánya – akinek saját családja még nincs – nem tudott meglenni nélküle. Az asszonynak szeretője, élettársa nem volt, de ez Gyulát nem akadályozta meg abban, hogy a válás után elméjét elborítsa a féltékenység.

Nem messze a tragédia helyszínétől egy munkából hazaérkező férfi elmesélte, Gyula néhány évvel ezelőtt késsel támadt neki, amikor neki dolgozott. Betegesen féltékeny volt rá, valamint Ildikó évtizedekkel ezelőtti, a szomszéd faluba való szerelmére. Sőt, gyakorlatilag minden férfira. – Egy éve már volt pisztolya, nem tudom, honnan szerezte, engedélye nem volt rá. Egyszer annyira dühös volt rám, meg voltam róla győződve, hogy le fog lőni vele – mesélte Gyula egykori alkalmazottja.

A vállalkozónak még arra is volt pénze, hogy megvegye a szomszédjában megüresedő, lerobbant házat. De nem azért, hogy beköltözzön. A módosabbak vidéken sok helyen így akarják megakadályozni, hogy romák szerezzék meg az olcsó ingatlanokat. Pedig a falusiak elmondták, a helyi romákkal nincsenek konfliktusaik.

Hiába van munkalehetőség a környék erdészeteiben, illetve Zalaegerszeg üzemeiben, az öregek kihalásával és a fiatalok külföldre távozásával lassan kiürül Várfölde. Több elhagyott házat láttunk a környéken, amelyekért nem tolakodnak betelepülők. – Nem éhezünk, csak tíz közmunkás van a faluban, a többiek megélnek. Az én fiaim is kimentek Hollandiába dolgozni, de visszajöttek. Kész csoda, de a szerelem hazahozta őket a barátnőikhez – meséli finoman elmosolyodva egy középkorú asszony, némi optimizmust csempészve a haldoklónak tetsző zalai községbe.