Merényletkísérlet: mégsem Orbán Viktor volt a célpont?

Az ügyészség szerint uzsorásokat akart megölni a két férfi 2015 novemberében. A szakértő szerint nem egyértelmű a helyzet.

Úgy tudjuk, hogy ekkor már a magyar terrorelhárító, hírszerző szolgálatok is nyomon követték a párost

– Bagoly erről a nyomozás érdekeire hivatkozva nem akart nyilatkozni a Magyar Nemzetnek.

A két vádlott ősszel már túl volt két elvetett gyilkossági terven, egy harmadik személy likvidálásában viszont mindketten egyetértettek: az előkészületek során bejárták a támadás tervezett helyszínét és a környéket. Megegyeztek a menekülő útvonalban, és parókát, gumikesztyűt, esőkabátot készítettek be álcázáshoz, a nyomok eltüntetéséhez.

A támadás előtt lőgyakorlatot akartak tartani: november 21-én a fegyvereket és lőszereket egy furgonba pakolva Budaörsre indultak, hogy egy helyi erdős területen teszteljék a géppisztolyokat – a hírszerzés erről a lépésükről is tudott, és a fővárosban, a XI. kerületben megállította őket a TEK egyik egysége.

A két szélsőséges valójában uzsorásoknál komolyabb célpontot is kiszemelhetett magának. November 21-én ugyanis Orbán Viktor két sajtóeseményen is részt vett a fővárosban. Azt pedig korábban Pintér Sándor belügyminiszter is elismerte, hogy a két férfi elkötelezetten rendszerellenes nézeteket vall, sőt a Népszabadság szerint egy lehallgatási jegyzőönyvet is idézett, amely szerint a vádlottak telefonon arról beszélgettek:

egy ólomgolyó a fejbe, és a kormány átadja a hatalmat.

A beszélgetők úgy vélekedtek, hogy „akik ma a törvényeket hozzák, birkák, buták, közönséges bűnözők, hazaárulók, és kivégzendők”.

Egyértelműen fogalmazott kérdésünkre Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zoom tulajdonosa: mint mondta, a laphoz eljuttatott lehallgatási jegyzőkönyvek szerint a két férfi valóban rajtaütésre készülhetett a két miniszterelnöki sajtóesemény valamelyikén –

de a „béna” jogi szabályozás miatt nem lehetett őket terrortámadással megvádolni.

Ilyen esetben ugyanis csak akkor lehetne vádat emelni, ha a tettesek eljutnak a tervezett támadás helyszínére, megközelítik a kiszemelt kormánytagot – de még a támadás előtti pillanatokban leszerelik őket.

Ezt a kockázatot azonban a TEK nyilvánvalóan nem fogadhatta el. „Magam is vezettem akcióegységet, tudom, miről van szó – mondta kérdésünkre Tarjányi. –

Ki vállalja be, hogy vár, amíg a gyanúsítottak egy kávézóban, iskolaudvaron végül előveszik a gépfegyvereiket, ki felelne azért, hogy a bizonyíthatóság érdekében végül emberek halnak meg?”

A TEK így a biztonság mellett döntött, és egy viszonylag nyílt, kezelhető útszakaszon megállította a két férfi furgonját a XI. kerületben. Eközben Orbán Viktort saját biztonsági emberei szabályosan kimenekítették a veszélyesnek ítélt zónából.

A közbelépés miatt azonban sajátos jogi út nyílt meg a vádlottak és jogi képviselőik előtt – jegyezte meg a szakértő.

Mivel nem a konkrét helyszínen állították meg őket, a két férfi állíthatta, hogy máshova indult; végül a vádiratban is lőgyakorlat szerepelt úti célként.

Persze az ügyben eljáró bíróság még dönthet másként, és figyelembe veheti a Tarjányi által említett lehallgatási jegyzőkönyveket.

Ha nincs egyértelműen ráutaló magatartás, akkor a merényletkísérlet nem bizonyítható – állította kérdésünkre Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértője is. Mint hozzátette, a két idős fegyverest valószínűleg akkor is elkapták volna, ha tényleg „csak” lőgyakorlatra készültek volna. A TEK-nél már az sem fér bele, hogy két szélsőjobboldali akkor kocsikázzon fegyverekkel megrakottan a fővárosban, amikor a legfontosabb védett személy ugyanabban a zónában sajtótájékoztatót tart.

Tálas a Magyar Nemzetnek válaszolva azt is megjegyezte, a kormány számára kínos és kiszámíthatatlan hatású lehet, ha a lapok hosszan cikkeznek egy Orbán Viktor elleni merényletről.

Egy ilyen sajtóügy ugyanis a közvélemény számára is nyilvánvalóvá teszi: szélsőséges indulatok dolgoznak a kormánnyal szemben.

Másrészt a kabinet a külső, dzsihadista terrortámadások veszélyeire próbálja folyamatosan felhívni a figyelmet, a szélsőjobboldali akciók nem illenek bele a kommunikációs sablonba.

A jogi procedúra már két éve tart, és még mindig csak a vádemelésnél tartunk. Az egykori fegyvertársakból ezalatt ellenségek lettek – a másodrendű vádlott ugyanis már a kihallgatások során feljelentette barátját a kisebbségiek ellen tervezett emberölések ügyében.

Így a feljelentőnek csak a bűnszervezetben, bűnszövetségben elkövetett lőfegyverrel, valamint lőszerrel visszaélés bűntette miatt kell felelnie, az elsőrendű vádlottat viszont az emberölés előkészületével is vádolják.