Az, hogy beérett tudatalattimban a Mad Men láz – kicsit megkésve, mivel a sorozat legutóbbi évadát lassan másfél éve befejeztem – jelentősen megnehezíti a „húszéves szabály” követését. Most – jobb ötlet híján – elméletileg a kilencvenes évek retrospektív trendjét kéne követni, de engem nem félemlíthet meg senki. A sorozat és Christina Hendricks által újrateremtett ötvenes-hatvanas évek nőideálja sokakból előhozta a homokóra alkat (vagy legalább az azt kiemelő ruhák) iránti vágyat, s a 80 centis csípőkre felhúzott slim nadrágok folyamatosan veszítenek népszerűségükből. Mindemellett a tavalyi (nemzetközi viszonylatban már tavaly előtti) hetvenes évek divatjához is hű maradtam, a boltok elsöprő kínálata mellett főként a „Suszter, Szabó satöbbi” barna-szürke hangulatának, illetve a Férfival történt decemberi összeköltözésünket követő szelektálásnak hála, ahol azért sok kincs is előkerült a lomtalanításra váró kacatok mellett.
Újfent megéreztem hát a közeli jövőt – ez történt 2 évvel ezelőtt a cropped felsőkkel (most azonban nem megyünk végig az úton a kilencvenes évek haskilógatós topjaiig!), vagy az előtt a bizonyos „Royal Wedding” előtt a hosszú ujjú csipke menyasszonyi ruhákkal. Kár, hogy más területeken nem tudok hasonló képességeket felmutatni, de az tény, hogy hónapok óta kétségbeesetten keresem a hatvanas-hetvenes évekre hajazó nappali ruhákat, amikkel kicsit nőiesedhetnék. Mindezt persze párhuzamosan a manapság szintén népszerűségnek örvendő androgün stílussal. Én azonban – és ezt eddig mindig sajnáltam – a 90-60-90-el nem tudok büntetlenül zakókat hordani, a magyar divatvilág pedig szintén nem áll rám készen. Például egy nanushka ruha, aminek eredetileg laza, erőltetett érzet nélküli sikket álmodtak meg, rajtam villantásgyanús, és kissé más üzenetet közvetít. A „hivatalos” nőideálra – azaz rám... – is gondolhatnának, kétség sem fér hozzá.
[Egy karácsonyi outfit-post a lookbook oldalamról, „kellemes csalódás a H&M-ben” címmel. A fenti Mad Men stílusú ruhát 9 helyett 4 ezer forintért zsákmányoltam az év végi leárazáson. A hátán található V-alakú kivágás és a visszafogott válltömés igazi nőies alakot kölcsönöz. Az egyenes hát viszont alapkövetelmény, ha nem szeretnénk, hogy a lefelé szűkített szabás előnyeiből hátrány váljék, és kismamának nézzenek. A magas sarkú csizma a belvárosban híressé vált jeanshop.hu cipőboltból van; a karkötő nagymama-örökség.]
Joan Holloway karakterének hála azonban átértékeltem ezeket a first-world-problemnek tűnő gondolatokat. Sosem voltam egy nagy vintage-fanatikus, a Missguided és a LOVE pedig a „nagyi-gardrób” stílust elkerülve tényleg nagyon vonzó daydress készletet kínál, ráadásul elérhető árkategóriában, 10 és 30 font között. [Új képesség: az ASOS-al kötött nagy barátságom óta mindenkinél jobban képben vagyok a napi deviza árfolyamokkal...]
Honnan is kavarodtam ide? Meg is van. Feléhez ért a New York Fashion Week, s a New York Times tudósítója, Suzy Menkes – aki munkásságát tekintve példaképem is – a mai lapban összeszámolta a tegnapi bemutatók nadrággal kiegészített outfitjeit. A végeredmény arról árulkodik, hogy a ruhák és szoknyák reneszánszukat élik a következő szezonban, mégpedig a nadrágok rovására. A modern, szofisztikált, karrierista New York-i nők stílusát képviselő Donna Karan idei DKNY kollekciójában mindössze egy nadrágot vonultatott fel a 27 outfit között, ami tőle valóban meglepő. Tommy Hilfigernél 43 modellből mindössze tíz nem viselt szoknyát, a legnagyobb egyensúlyt mutató Diane Von Fürstenberg bemutatóján pedig 16 a 48-ból. Azt hiszem, mindenki készülhet, inspirációnak pedig érdemes átfutni többek között a fent említett két internetes shop kollekcióit. Ahogy ugyanis eddig számomra kiderült, rosszabb esetben még pár hónap, mire a Magyarországot is elárasztó konfekció láncok polcain felstócolva megtalálhatjuk a lebutított verziókat, egyáltalán nem alacsonyabb árfekvésben.
