Mindig ugyanúgy kezdődik. A kanapé szélén kucorogva meredten bámulom az élőben sugárzott Burberry-bemutatót, ám a nyolcvanas–kilencvenes évekből kísértő gyerekkori traumák megelevenedését látva azonnal rávágom: lehet, hogy a kedvenc divatházamról van szó, de én ilyet soha nem fogok hordani. Aztán emésztgetem, végül rendes fogyasztóként és hívő „fashionistaként” beadom fájós derekam – elvégre ha a Burberry mondja, akkor csakis jó lehet –, majd lassan már minden vágyam lesz a kezdetben hátborzongató anyag/szabás/ruhadarab.
Az idei reneszánsz nehézkes gombóca is megakadt a torkunkon, és csak igen lassan vagyunk képesek megemészteni; személy szerint most érek az utolsó szakaszhoz, amikor kezdeti határozott véleményem a kútban landol, minden elvemmel együtt. Bizony, feleim, a bársony visszatért.
Nem is olyan új
Talán nem is kellett volna ennek akkora sokként érnie a közönséget, hiszen nem egy, a semmiből előbukkanó reneszánszról van szó: a bársony – ha jól emlékszem – 2007-ben és legutóbb a két évvel ezelőtti őszi–téli kollekciók némelyikében is szerepet kapott, ráadásul nemcsak a külföldi divatházaknál, hanem például az egyik kedvenc hazai tervezőnknél, Nanushkánál is, méghozzá púderárnyalatban.
Szerencsére – a húszéves szabályt betartva – manapság az összes nagy visszatérő jelenség sokkalta kifinomultabb külsőben születik újjá, mint ahogy egykor eltűnt a süllyesztőben. A Dolce & Gabbana vezérlésével tavaly megérkezett barokk-újjáéledés vonalába is tökéletesen illik, hiszen ez is a gazdag anyagok közé tartozik. A barokkosan díszített bársony ruhadarabok viszont a kezdő „fashionistáknak” kevésbé ajánlott, veszélyes kategóriába tartoznak, hiszen aranyfonalnyi vékonyságú a vonal a naprakész übertrendi és az ízléstelen összeállítások között.
Bársony: csak keverve
Azoknak, akik most éppen nem a februárban kezdődő divathetek „after-partyjaira” készülődnek, nem is kell összetörniük magukat az arannyal átszőtt vagy csipkével díszített bársony ruhacsodákért, hiszen ez minden, halandók által látogatott helyre túlzás lenne. Ahogy a többi extravagánsabb anyagra, erre is igaz, hogy egyszerűbb, kontrasztos párosításokkal kell ellensúlyozni, egyben hangsúlyozni az adott darabot.
Hétköznapokra a sikk netovábbja lesz egy (igényes!) bársonyzakó, akár a Nanushka már említett kollekciójában látott laza és meglepő dzsekiszabással téve modernné ezt a kissé ódivatú, öreges anyagot. Oviskori traumák miatt a kordbársonytól még mindig a hideg ráz, de Sándor Szandra idei téli darabjai közül azért hajlandó lennék felvenni az ebből készült sortot és skinny nadrágot. Tényleg minden az igényességen és a tálaláson múlik, s a mostani hullámnak valóban semmi köze a kord kilencvenes évekbeli ámokfutásához.
Ami viszont egészen biztosan viszi a prémet, ráadásul a legkevesebb kockáztatással parádézhatunk benne, az továbbra is a kiegészítő. Mi más dobhatna fel ugyanis jobban egy szürke összeállítást, mint egy minden tekintetet megragadó bársonymasni – fiúknak ugyanitt: csokor- vagy sima nyakkendő, Hugh Hefner-hívőknek pedig bársony-loafer. Színekben a méregzöld, a bordó és a fekete a nyerő, kombinálásukra a Lookbook.nu összeállításában rengeteg inspirációt találhatunk.
Ha tetszett a cikk, keressék a blogot a Facebookon is, ahol mindig naprakész információk találhatók a magyar divatvilágról.
