Két hete jártam arra, az emberkereskedővel akkor beszéltem arról, tudna-e 20 feketemunkást hozni a nemlétező spárgaföldemre. Hozott volna. A riport is adásba került lassan egy hete, a rendőrségtől mégsem keresett meg senki. Persze az lenne talán a meglepőbb, ha megkerestek volna, ha úgy működne itt minden, mint ahogy azt szeretnénk hinni. De nem, nem így működik. Itt olcsó munkaerőt, napszámosokat lehet rendelni külföldről feketemunkára.
Döbbenetes a homokháti tanyavilág. Eldugott földutakon döcögünk, néha a fák között felbukkan egy tanya. Megállunk, benézünk. Bár a tető félig beszakadt, se gáz, se villany nincs, mégis laknak itt. Négy férfi és egy asszony bújik elő. Marosvásárhely mellől érkeztek, a környéken dolgoznak napszámban. Napi 10-12 vagy akár 14 órát is, ahogy a gazda mondja. A fizetés változó, a jobb helyeken 5-600 forintot is adnak óránként, de van, ahol napra fizetnek, 1500-2000-et. Világítani gyertyával szoktak, ha kell, de azzal is spórolnak, sötétedéskor inkább lefekszenek. Vizet a régi kútból húznak, abban fürdenek, a férfiak zuhanyzót is csináltak a kertben: 50 literes hordóból folyik a víz – ha jó idő van, egész megmelegszik. Főzni is ebből a vízből szoktak, felforralják, leszedik róla a barna habot, és úgy egész ehető. Talán nem véletlen, hogy volt már a környéken TBC, veseféreg és rühjárvány is.
A környékbeli nagygazdák azt mondják, persze többségük csak kamerán kívül, hogy azért alkalmaznak román vendégmunkásokat, mert ezekkel sokkal kevesebb a gond, nem mennek el táppénzre, nem betegszik meg a gyerekük, nem mondják azt nyolc óra munka után, hogy lejárt a munkaidő, és innentől túlóra van. A románok hallgatnak és dolgoznak, ha kell – és szezonban sokszor kell –, napkeltétől napnyugtáig.
A környékbelieknek mégis kezd nagyon elegük lenni a román cigányáradatból. Az utolsó csepp az volt, amikor másfél éve három roma agyonverte szállás- és munkaadója unokatestvérét. Nem menekültek el, a gyilkosság után hazamentek és lefeküdtek. Egyikük korábban már ült Romániában gyilkosságért. 14 év után kedvezménnyel szabadult. Aztán átjött magyarba dolgozni, de munka helyett itt is ölt. Igen, ez volt a helyieknek az utolsó csepp. Önkormányzati rendészetet állítottak fel, fő feladatuk a román vendégmunkások ellenőrzése, kordában tartása. Persze a liberálisok megtámadták az intézkedést, ők inkább nyelvtanfolyamra íratnák a sokszor csak románul értő munkavállalókat. A helyiek azonban nagyon elégedettek az új hatóság működésével.
A bűncselekmények száma látványosan – 43 százalékkal – esett vissza. A környékbeli települések közül több is csatlakozna a rendszerhez, és saját rendészetet állítana fel, ehhez viszont sok pénz kell. A megoldás azonban hosszú távon nem ez lenne. Elsőként a nagygazdák szemléletmódján kellene változtatni. Addig is: egyre többen érkeznek Romániából, és sokan már nem csak a munka miatt jönnek. Hozzák a családot, gyerekeket, nagyszülőket is. Tanyát foglalnak, majd megkapják a magyar állampolgárságot, és letelepednek itt végleg.
