A nemzeti határvédelem ábrándja

Engedjük szabadon a fantáziánkat és tegyük fel, hogy a fegyveres erők parancsnoka máris kiadta a tűzparancsot!

Nem tudom, megállítható lesz-e a népvándorlás, ha ennél nagyobb tömegek indulnak meg Afrikából és a Közel-Keletről. A következő években vagy évtizedekben azonban ez elkerülhetetlenül bekövetkezik. A világ itt gazdag, ott szegény. Itt békés, ott harcias. Itt az új iPhone memóriakapacitása a probléma, ott a polgárháború, a vallásháború, az ivóvíz hiánya, a multinacionális részvénytársaságok gyarmatosítása, a gyerekmunka és a rabszolgaság. Mi sem maradnánk ott.

Ha a határainkhoz engedjük őket, többé semmi esélyünk. A legfőbb teendő ütközőállamok sorát létrehozni – amilyen Törökország vagy Líbia –, ezekben pedig politikai, katonai, gazdasági és humanitárius segítséggel olyan körülményeket teremteni, amelyek egyrészt emberhez méltóak, másrészt képesek megfékezni az áradatot. Abból a pénzből, amibe egy menekült támogatása Németországban kerül, tíznek vagy száznak a biztonsága teremthető meg Egyiptom területén.

Az európai társasház kigyulladt, a riadt lakók pedig azt képzelik, hogy ha összetépik az alapító okiratot, a tűz majd nem terjed át az ő lakásukra. Spekulálnak, jogászkodnak, vitatkoznak. Senki nem áll a tömlő mögé, senki nem kezdi meg a mentést.

A szuicid arcoskodást a sötéten örvénylő tömeg vastapsa kíséri. „Ha összetéptük az alapító okiratot, ugye majd lesz nyugdíjemelés?”

Puzsér Róbert cikkeit itt olvashatja.