Proli – egy tiltott szó a mérlegen

A világszerte hódító nyelvi fasizmus része, hogy a „proli” szót nem szabad használni.

Ha valaki indokolatlanul sértő megjegyzést tesz nyilvánosan, a társaság tagjai azt gondolják, hogy „mekkora egy paraszt”. Ez soha nem azt jelenti, hogy a földet művelő gazdálkodókkal ennek a társaságnak bármi baja volna. A parasztozás valahogy mégsem fáj azoknak, akik a prolizás hallatán előszeretettel csapnak az asztalra. A prolizást oly édes félreérteni! Oly nagyszerű néptribunként a prolizó pofájába vágni, hogy micsoda öntelt, elitista szemétláda, amiért nem hajlandó csodálni a Teremtés végső értelmét, a krumplilevest szürcsölő kisembert, aki romjaiból építette újjá az országot, aki annyi olimpiai bajnokot és Nobel-díjast adott, s aki csak azt kéri cserébe, hogy ne vegyék el tőle a Boros–Bochkort.

Magyarország nem tud polgárosodni, mert benne tartalom és tartás soha nem találkozik. A parasztságnak van kultúrája, de nincs öntudata – a proletariátusnak van öntudata, de nincs kultúrája. A magyar roncstársadalom itt áll négy elvetélt polgárosodási kísérlet után, s kimondania sem szabad: egyre prolibb és prolibb az élet a Kárpát-medencében. A Hamvas Béla által leírt vertikális népvándorlást, a csatornákból és italkimérésekből közéletbe tóduló szart semmi nem írja le pontosabban, mint a szó: „proli”. Ezért jár gyalázás és kiközösítés annak, aki használni merészeli.

Nyelvi terror még soha nem védett meg senkit semmitől, arra azonban alkalmas, hogy szőnyeg alá söpörjön vagy szavazatokra váltson bármilyen társadalmi problémát – akár a cigányok, akár a nyuggerek, akár a zsidók, akár a prolik kapcsán. Holott mindenki jól tudja, hogy bármit lefojt, az sokszoros erővel tör fel. Amit a politikailag korrekt beszéd diktátuma előidéz, az nem egy újra meg újra elhalasztott operáció, hanem az üszkösödés.