Kriszta a pokol tornácáról öntudatos szingliként tért vissza az életbe. A pasikat szexre használja, s bár barátnőinek azt mondja, hogy időről időre esélyt ad ennek vagy annak a kapcsolatnak, ha olyasvalakit sodor elé a sors, aki képes megugrani Viktor kvalitásait, de sajnos nincs szerencséje: úgy tűnik, ez a fajta valahogy nem tud elköteleződni. Néha arra gondol, hogy a rosszfiúkra bukik, néha arra, hogy talán túl nagyok az elvárásai – de ez biztosan nincs így: ő csak szerelmes akar lenni egy hozzá méltó Férfiba. Olyanba, aki tudja, mi kell egy Igazi Nőnek – Kriszta ezeket a szavakat mindig nagy kezdőbetűkkel írja le, épp ahogy a nevét. Hiszen ő olyan izgalmas, édes és imádni való lány, hogy élő férfi nem látta még a pénztárcáját. A pasik versengenek azért, hogy nevessenek a poénjain, felsegítsék a kabátját, fizessék az éttermi és a taxiszámláit. A szerencsésebbeknek Kriszta azt is megengedi, hogy egzotikus országokba vigyék magukkal vagy ékszerekkel lepjék meg, ezekért cserébe pedig nemcsak a csodás személyiségét kapják, hanem a legjobb szexet – ez Kriszta szilárd meggyőződése.
Kriszta lassan elhagyja a negyvenet, aztán az ötvenet. Jönnek a ráncok, jön a narancsbőr – a tömeges udvarlás intenzitása fokozatosan alábbhagy: a sármos vállalkozók, a trópusi utazások és az elegáns éttermek kikopnak a mindennapokból. Valahogy a viccein sem kacagnak már olyan jóízűen a kollégák, és a hisztijeit is mintha nehezebben tűrnék, pedig rég nem olyan nyafka már, mint a húszas éveiben. Keményen küzd az öregedés ellen, de a szépséggel kötött sok évtizedes szövetsége lassan felbomlik. Kriszta egyre dühösebb a világra. Ki a bűnös: az a sok ember, aki egy életen át azt hazudta, hogy neki mennyi minden jár, vagy ő, aki elhitte ezt? S az égszínkék szemeken át többé már nem a hercegnő pillantása villan – a leomló vakolat mögül riadtan mered a világba a szörnyeteg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!