Hat gondolat a Népszabadság hűlt helyén

A Népszabadság azért szűnt meg, mert ma már sem oligarchák, sem polgárok nem állnak mögötte.

Ötödik gondolatom egy banális felismerés: hiszen a baloldal is tele van milliárdosokkal! Ott vannak Gyurcsány egykori üzletfelei, ott van Kóka helikopterszakköre, ott van Leisztinger és Gyárfás meg az egész társaságuk, ott a sok szocialista meg SZDSZ közeli bankár és nagyvállalkozó. Nyilván nincs annyi pénzük, mint a Pénztáros Lőrinceknek, de tudjuk, hogy épp elég fényesen ment nekik az elmúlt évtizedekben: jól tartotta őket a politika, sokszor és sokat kaszáltak. Hol vannak most ezek a milliárdosok? Hová tűnt a balliberális gazdasági elit? Hová tűnt az évtizedek óta piaci körülmények közt bizonyító, alternatíva nélküli szakértelem? (Népszabadság Copyright.) Hogyhogy ezek a nagyvállalkozók itt és most nem védelmezik meg a Népszabadságot? Vagy talán arról van szó, hogy az úgynevezett baloldali pénzelit soha nem volt baloldali, úgyhogy a tagjai ezekben a percekben is jó hangulatban lopnak a fideszes oligarchákkal közösen? Ők döntöttek úgy, hogy a Népszabadság feláldozható. A diktatúrázás meg a kormányra mutogatás közben bizonyára feltűnt, hogy Leisztinger, Kóka és Gyárfás ma már a nemzeti együttműködés rendszerének támaszai. Észre lehetne venni továbbá, hogy az agresszív nyuggerszektáknak – bármilyen alkalmasak a kommentfalakon előadott mocskolásra meg az utcai balhézásra – még sincs akkora társadalmi súlyuk, hogy eltartsanak egy vagy két nyomtatott napilapot. Nem nekik kellett volna politikát csinálni, nem nekik kellett volna újságot gyártani – bármilyen könnyű és hálás feladat is volt. A Népszabadság azért szűnt meg, mert ma már sem oligarchák, sem polgárok nem állnak mögötte, csak legatyásodott politikusok meg a huszadik században rekedt szektáik.

Hatodik gondolatom az, hogy a hazai baloldaliaknak és liberálisoknak meg kéne jegyezniük ezt az érzést. Meg kéne jegyezniük, milyen az, amikor a pártállam átgázol az életükön, a munkájukon, mindazon, ami számukra fontos. Emlékezniük kell erre az érzésre, hogy ha egy nap majd alkalmuk lesz visszavágni, nehogy megtegyék. Nem szabad bosszút állniuk, nem szabad újabb vendettát rendezniük. Valakinek ki kell törnie a bosszú köréből, nagyvonalúságot kell tanúsítania, el kell ismernie a másik oldal jogát a létezéshez. Negyedszázad telt el egyetlen percnyi konszolidáció nélkül. Valakinek előbb-utóbb el kell kezdenie begyógyítgatni a sebeket és hozzálátni a nemzet újraegyesítéséhez.