A két nagy politikai kurzus küzdelmét mindig is érdeklődéssel vegyes undorral követtem, abból a kényelmes helyzetből, hogy nem voltam benne érintve. Időnként felháborodtam, néha együtt dühöngtem vagy sajnálkoztam olykor ezzel, máskor azzal a szekértáborral – de a mindennapi életemre mindez nem volt hatással. Tettem a dolgomat: kritikákat és könyveket írtam, videókat forgattam, előadásokat tartottam, tévéztem, rádióztam, aztán időről időre – ha túl ellenzékinek bizonyultam – kirúgtak.
Most egy lejáratókampány központi figurája lettem: az általam fizetett adóból működő fideszes heccportál, a 888 fogott célkeresztjébe. Nem érdemi kritikával vagy bírálattal támadnak, hanem karikatúrákon és fotómontázsokon mosnak össze Csintalan Sándorral és Kálmán Olgával – hiszen mind Simicska kutyái vagyunk. Ijesztő érzés, hogy ahol tegnap még Gyurcsány, Vona meg a bohóc állt, most ott vagyok én. Nyomasztó azt látni, hogy nemcsak a politikai ellenfeleikkel foglalkoznak, hanem az olyan figurák lejáratására fordítanak pénzt és időt, amilyen én vagyok. Csak egy torzult, paranoiás tudat téveszthet ilyen léptékben arányt: nem vagyok én olyan fontos ember – még csak kavics sem vagyok a cipőjükben. Mégis támadnak, mert médiabirodalmuk lejáratókapacitása korlátlan, és mert nyilvánvalóvá akarják tenni minden közéletben szereplő értelmiségi számára, hogy aki nincs velük, az ellenük van. S akkor nincs mérlegelés, és nincs pardon – csakis rákosista megszállottság: a bolsevikok gátlástalansága.
Az én esetem jól illik a civil szervezetek rendőri vegzálásának meg az ellenséges sajtótermékek felvásárlásának és megszállásának a sorába. A hatalom átfogó és aszimmetrikus hadviselést folytat: a jól szervezett, reguláris gépezet felégeti a vélt ellenség hátországát, likvidálja potenciális vezetőit. Ez elől a totális háború elől nem lehet elvonulni.
Az internet sem biztonságos tér többé. A Facebook törölte azt a bejegyzésemet, amelyben szóvá tettem a fideszes média ellenem indított karaktergyilkossági kísérletét. Az utókornak ugyan archiváltam a cenzúrázott tartalmat a Szélsőközép portál és a Magyar Nemzet Online szerverein, a tényen ez azonban mit sem változtat: a kormánymédia döntéshozói nem tűrték az Orbán-klánt ért bírálatot, a jól szervezett fideszes trollkommandók tömegesen jelentették fel a százezer elérésnél és kétezer lájknál járó posztot, amit Zuckerberg robotcenzorai haladéktalanul el is távolítottak. A döntést a Facebook nem indokolta, csak annyit közölt, hogy legközelebb akár a teljes profilt is törölheti.
A civil szervezetek sem számíthatnak többre, mint pár tucatnyi Facebook-posztra, a baloldal fotelforradalmárainak pár ezer lájkjára, és lassú, de biztos ellehetetlenülésre. Nem lesznek érdemi tiltakozások, nem lesz polgári ellenállás – ki fog derülni, hogy a civil szféra tényleg jobban be van csatornázva a nemzetközi konferenciák világába, mint a magyar társadalomba. A hatalomnak épp azért van szüksége olyan ellenségekre, mint ők meg én, mert így garantált a siker: a civilekben találták meg a politikailag korrekt ellenségképet, míg a zsidó- és a cigánykártya vissza nem kerül a pakliba.
Ez idő alatt a végletekig impotens baloldali ellenzék mesterterve Majtényi László köztársasági elnökké jelölésében kulminál. Majtényi tudós ember, aki bizonyára szikrázó szellem, csakhogy a politikai valóságshow-ban, ahol legfőbb a kiállás, a beszédkészség és a karizma, teljesen súlytalan figura. Mintha csak azért választották volna őt, hogy továbbra se álljon egyetlen fajsúlyos közéleti szereplő se Orbán Viktorral szemben. Míg a Fidesz gátlások nélkül alkalmazza a XXI. század legkorszerűbb politikai módszereit, addig a baloldal szinte már a televíziózás előtti korszakba regresszál. Míg a Fidesz a legmarginálisabb és legkaritatívabb civil szervezeteket is a polgárháború lángjaiba borítja, addig a baloldal még abba a lehetőségbe is képtelen beleállni, amire felkészülni öt teljes éve volt.
Ami most az országgal, a civilekkel, mindannyiunkkal történik, természetesen a Fidesz bűne – ugyanakkor a baloldal felelőssége. Minden parlamenti képviselőnek fel kell állnia, akinek köze volt a Gyurcsány-korszakhoz! Ha nem tudják megvédeni a civil hátországukat, ha az ő hatalomvágyuk, korruptságuk és alkalmatlanságuk miatt idáig jutott az ország, akkor adják át a stafétát, de sürgősen! Adják át a TASZ-nak, az Átlátszónak, a Helsinki Bizottságnak, a cigányok meg a melegek jogait védő szervezeteknek, az újbalos mozgalmaknak és a szakszervezeteknek! Vezessék azok az ellenzéket, akik valóban dolgoznak, akiket a nemzeti együttműködés is az ellenzékének lát! Habony okos: pontosan tudja, honnan lehet legyőzni őt. A kapzsiságon és a féltékenységen egyszer egy évszázadban felülkerekedhetne a józan ész! Nem arra kell figyelni, amit Orbán mond, hanem arra, amit tesz. A civil világ a valódi ellenzék.
