A kapzsiság erkölcsöt diktál

Ez egy abszurd világ: tudjuk, hogy hazudnak, tudjuk, hogy manipulálnak, és ők is tudják, hogy tudjuk.

S még ez sem elég: az Audi markentingesei annyira érzik a legújabb trendeket, hogy mint Trump elnök, ők is Twitter-offenzívával támogatják meg a kampányukat, ahol a friss elnöki receptnek megfelelően egy rendkívül komplex társadalmi problémát gyalázatos populizmussá butítanak, és azzal hergelik a nőket, hogy azok huszonegy százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint férfi kollégáik. Egy létező – bár távolról sem ilyen súlyú – problémának az elképzelhető legagresszívabb, legszélsőségesebb és legaljasabb felvetése ez. Híven tükrözi, hogy a gendermozgalom nem jogegyenlőségért küzd, hanem egy végtelenül ostoba narratívát kíván alkalmazni a társadalmi problémákra – amely szerint a fehér férfiak elnyomják a világ valamennyi bőrszínű nőjét –, majd a világ minden egyes jelenségét ebből kiindulva megfejteni, minden nőt áldozatnak hazudni, tudományt, művészetet, nyelvet vagy bármely egyéb civilizációs vívmányt a férfielnyomás eszközének tekinteni, az édesanyából terhes személyt kreálni, a névmásokat betiltani, maguknak pedig parlamenti mandátumokat és céges igazgatósági tagságokat kiosztani.

Hogy van pofája egy cégnek – amelyet a profiton kívül nyilvánvalóan semmi sem érdekel – a világmegváltó erkölcsi autoritás szerepében tetszelegni? Hogy tűrhetjük el, hogy az erkölcs mobiltarifákhoz és lóerőkhöz legyen rendelve – szigorúan és csakis akkor, ha a céges kreatívok így tudnak több terméket vagy szolgáltatást értékesíteni? Érdekes módon ez a reklám sem negyven éve készült, amikor még fele ennyire se lett volna hazug, de legalább forradalmi lett volna az üzenete. Az Audi jelenlegi magatartásában azonban már nincs forradalom, csak a félreérthetetlen beállás a Clinton-klán mögé annak reményében, hogy a szélsőségessé vált diskurzust tovább élezve pár ezer autót még el lehet adni az amerikai demokrata szavazóknak. Azoknak az elnyomott nőknek és igazságérzetükre ébredő férfiaknak, akik egyébként tele vannak pénzzel, és épp céges kocsit cserélnének. Az Audi döntéshozói vajon bemutatják-e majd ezt a reklámot az iszlám világban is? Mondjuk Szaúd-Arábiában vagy az Egyesült Arab Emirátusokban, ahol történetesen kolosszálisak az eladásaik? Elmondják-e majd, hogy a nők nem pusztán kilencven százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, de a társadalom alapvető emberi jogokat tagad meg tőlük, másodrendű jogalanyok, sokszor csak adásvételi tárgyak? Vagy inkább azt fogják látni a szaúdiak, ahogy a jóképű olajsejk és tündéri kisfia beszállnak az Audiba, és elmennek egy focimeccsre – természetesen nők nélkül, ők ugyanis nem léphetnek be a stadionba? Ott is ilyen bátor genderharcos lesz az Audi? Vagy ha Szaúd-Arábiában kereskednek, inkább kiegyeznek a saríával és a politikai iszlám nőelnyomásával? Hány értékesítőjük nő az iszlám világban? Hány női munkást alkalmaznak egy olyan régióban, ahol tényleg harcolni kell a jogegyenlőségért? Ott mit tesz egy alattomos multicég, amelyik két adásvétel között azt hazudja a fogyasztó pofájába, hogy nemcsak a legjobb barátja, de a lelki vezetője, sőt, a társadalom kollektív lelkiismerete?

Ez egy abszurd világ: tudjuk, hogy hazudnak, tudjuk, hogy manipulálnak, és ők is tudják, hogy tudjuk – de nem számít, mert a hazugság működik. Leleplezhetik őket ezerszer, megbukhatnak százezerszer, akkor is töretlenül mossák valamennyi ember agyát, megszállják a nyilvánosság tereit, és mindenből pénzt sajtolnak. Két hetet töltöttem egy olyan szigeten, ahol nem volt reklámzaj. Nem éreztem azt, hogy ezek a jól fésült, makulátlanul öltözött, kapzsi pszichopaták folyamatosan figyelnek, és minden pillanatban életem legjobb ajánlatát kell visszautasítanom. Aztán visszalépve a civilizációba sokszoros erővel csapott arcon a mindennapos hazugság pusztító intenzitása, a kultúránkat meghamisító közösségi kór természetellenes természetessége – a hétköznapok valamennyi eresztékébe rák módjára eszi be magát az intézményes kapzsiság. Úgy gondolom, hogy amit azon a szigeten éreztem, ahhoz jogom van. Itt, a hazámban éppúgy, mint bárhol a bolygón – nekem éppúgy, mint bárkinek. Ami itt zajlik, az megbetegít. Megbetegít engem, és megbetegít mindenkit. Ne hagyjuk, hogy mindent elrohasszon!