A füttyögő munkásosztály genderidegen

A világ jobb hely lett, de a melósok nem lettek boldogabbak. Ám a fedetlen combok beszélnek hozzánk.

Férfiszemszögből a történet már korántsem ilyen izgalmas: egész napos meló az építkezésen, nincs se légkondi, se céges csapatépítő tréning valami wellness-szállóban, ahol napestig részegen kefélnék a kolléganőiket. Ennek megfelelően ha látnak egy szép lábat vagy dekoltázst, az esemény kirántja őket a nyomasztó napi rutinból, és füttyentenek, odaböfögik húsz méterről, hogy „de szép vagy, babám!”, mert ebben a közegben nem Háy János-idézetekkel kommunikálnak. Nincs bennük sem szemernyi rossz szándék, sem szemernyi agresszió: a fütyülés nem harci jel, amelyre a férfiállatok, mint megannyi ork, vadászatra indulnak, csak kedvesség és egy cseppnyi magamutogatás. Építkezésen dolgozó munkások kevesebbszer támadtak nőkre füttyögés, mint Depeche Mode-rajongók koncertek után. Munkahipotézisként elfogadhatnánk, hogy sem a fütty, sem a Personal Jesus nem generál erőszakot.

Vizsgáljuk ugyanezt praktikus oldalról: ha kultúránk, törvényeink és intézményeink a füttyöt zaklatásnak vagy erőszaknak tekintik, azzal nem a tényleges zaklatást, erőszakot, fenyegetést – a fizikai bántalmazást inflálják el? Aki a fütyülés mellé büntetőjogi kategóriát ácsol, vajon nem kriminalizál-e tömegesen ártatlan, jóravaló embereket? Egy ilyen törvény betartatása vajon a biztonságot fogja növelni az utcákon és a tereken, vagy inkább a valódi bűnelkövetők és tényleges erőszaktevők üldözése elől von majd el erőforrásokat – mondjuk úgy, ahogy a marihuánafogyasztók üldözése?

Az áldozati pózok, az önsajnáltatás, a mások helyett előadott rettegés épp olyan eszközük a genderfasisztáknak, mint a fideszes trolldemokratáknak Soros György emlegetése. Egyaránt jól tudják, hogy ez nem több, mint egy jól átélhető marketinghazugság – csakhogy ebben van a hatalom. S ahogy a trolldemokraták túszul ejtették a jobboldal lelkét, úgy a genderfasiszták a baloldalét. A munkásosztály ebben a Starbucksban már gendertelen.