Tóth Gabi gyógyítani a Földre érkezett

Nehéz definiálni, hogy micsoda, hogy hol ered, és hogy meddig terjed a kultúra.

Tóth Gabi alaposan megtanulta a sztárgyárrealityk producereitől, hogy a gátlástalansággal csak akkor van baj, ha némi gátlással párosul. Ha azonban egy közszereplő teljes lényének minden sejtjét, azok valamennyi atomját odadobja a kamerának, a bulvárnak és az aktuálisan legnagyobb reklámpenetrációjú élethazugságnak, abból rosszul kijönni nem lehet. A Való Világ főcímdaláról és ordenáré tetkóiról hírhedtté vált énekesnő aktuálisan azzal kelt közfeltűnést, hogy a Soma Mamagésa által lerakott alapokon keményen beleáll az ezotériabizniszbe: állítása szerint „gyógyítónak jött a Földre”. Értelmezésében ennek bizonyítékait a koncertjein síró emberek szolgáltatják – s ez a kijelentés még akkor is elképesztő, ha tudjuk, hogy a könnyek jogosak.

Tóth Gabi nem mondta el a teljes igazságot: valójában azért jött a Földre, hogy egy idegen intelligencia a nárcizmus és a gátlástalanság kritikus mértékét tesztelje rajta. A kísérlet keretében Tóth Gabinak két hitvány stúdióalbummal a háta mögött volt pofája beülni mentornak, zsűrinek és zenei megmondónak egy egész ország nappalijába. Ennek is köszönhette Tóth Gabi, hogy őt az Orion-övi Wond-civilizáció alkormányzója, Őexcellenciája, az épp a bolygónkra látogató Equitorn a ripacskodó szégyentelenség intergalaktikus nagykövetnőjévé nevezte ki, amely megbízatás alapján hátralévő életében szégyenérzet nélkül sírnia, ünnepelnie és tapsolnia kell a tévéstúdiókban, ha valakinek épp sikerül hamis hangok nélkül elénekelni valami retek popslágert.

Tóth Gabinak a Wond-civilizáció előírásainak megfelelően azt kell hazudnia mindenféle karaokehercegeknek és -hercegkisasszonyoknak, hogy ők nagy művészek, akikre világraszóló karrier vár. A részletes előírások szerint Tóth Gabinak a magyar nyelvű televíziózás legszennyesebb odvait az Éjjel-nappal Budapesttől a Viva TV-n át A Dal stúdiójáig egyenként be kell sugároznia szégyenteljes jelenlétével. Be kell gyűjtenie minden retkes trófeát, és azokat az otthonában elrejtett teleportegységbe kell helyeznie – ez a „kultúrbűnöző grand slam”, amelyet a Wond-civilizáció rendkívül nagyra értékel.

Az előírások igen szigorúak a tekintetben, hogy Tóth Gabinak minden nyilvánosan töltött percében trendet kell diktálnia a Krisztus utáni huszonegyedik, huszonkettedik és huszonharmadik század földi prostituáltjainak, miközben félig kilógó műcsöcsökkel üvölti a mikrofonba, hogy ő ugyanaz az egyszerű, vidéki lány. A Wond-civilizáció kategorikusan tiltja Tóth Gabinak, hogy találjon egy tehetséges zenészt, aki rendes alapokat és szövegeket rak alá, korrigálva azon fogyatékosságát, hogy nem játszik semmiféle hangszeren, nem ír semmiféle zenét, és nincsenek értékelhető gondolatai sem a világról, sem önmagáról. A Wond-civilizáció szigorú előírása, hogy Tóth Gabi nemzedékének emblematikus egó- és Instagram-szörnyetege legyen azokkal a mérhetetlen ambíciókkal, amelyek a Való Világ szereplőválogatásait megtöltik.

Szó sincs arról, hogy Tóth Gabi csak gyógyítani érkezett. Tóth Gabi többek közt érkezett gyógyítani, akárcsak a fodrászom, a csajom multilevelmarketing-ügynök anyja, a szomszédban lakó szandálos kínai csávó, a Sirius-övbeli Wigond-civilizáció által elrabolt mulatós- és rockzenész, valamint Fenyő Iván tréner. A bolygó gátlástalanabbjai valamennyien azért érkeztek a Földre, hogy megmondják a többi embernek: mi a siker, mi az Univerzum törvénye, hogyan kell élni, hogyan kell szeretni, hogyan kell vállalkozni. Az általuk minden esetben ismertetett Legfensőbb Ige első könyve azt hirdeti, hogy minden energia, minden rezgés, minden szeretet, minden akarat és minden a vonzás törvényének engedelmeskedik. A második könyv arról szól, hogy adj pénzt, mert ez életed legnagyobb lehetősége. A második könyv ismertetésekor egy doboz mosópor sem kerül elő, viszont tanúságtétel zajlik halálos betegségből csodás körülmények közt gyógyult emberekről, szédületes sebességgel pörgő üzletekről, a héten vásárolt új autókról meg azokról a gyönyörű, huszonéves szeretőkről, akik máris feltűnnek az okostelefonok kijelzőin.

Nehéz definiálni, hogy micsoda, hogy hol ered, és hogy meddig terjed a kultúra. Csakhogy bármilyen megbocsátók legyünk is a szégyenteljessel, a tehetségtelennel és a közléshiányossal, nyilvánvaló tény marad, hogy a Föld bolygón a nyugati civilizáció által diktált kultúra épp az ellentéte annak az ezoterikus szélhámosságnak és pszichopátiás árnyékmorálnak, amely a magunk és környezetünk hiteles analízisének képességét felszámolni hivatott. Ezek a súlyosan primitív és középtávon is önsorsrontó válaszok óhatatlanul emberi tragédiákhoz vezetnek, mert sem önmagunk, sem a világ vizsgálatát és értelmezését nem helyettesítheti egy kacsintós szmájli, egy Facebookról lopott frázis vagy egy műanyagból fröccsöntött, nárcisztikus díva önhipnózisa.

Az a világ, ahol Tóth Gabi gyógyító, természetesen nagyszerű világ, hisz ott bárki űrhajózhat, balettozhat, tévézhet, amerikai elnök lehet – és lesz is. Még csak tenni sem kell érte – elég nagy erővel akarni. Csak azt a sok negatív embert kell kitaszítanunk az életünkből, aki le akar beszélni minket arról, hogy hangszeres tudás nélkül zenészek, hogy tériszonnyal űrhajósok, hogy negyvennégy évesen és százkilósan balerinák, hogy bunkó pénzes pojácákként amerikai elnökök legyünk. E tárgyban a Legfensőbb Ige harmadik könyve úgy rendelkezik, hogy „ne azt nézd, mit mond, hanem azt, ki mondja”. Azért pusztítanak tűzzel-vassal mindent, ami emberi kultúra, mert az emberi kultúra valamennyi terméke mindig az igazságot keresi, ami szükségszerűen áll szemben a hazugsággal és az öncsalással, így mindennel, ami az ezodíva Tóth Gabi, a marketingszöveg-gyáros Geszti Péter, az egótréner Szabó Péter vagy a nőiönbizalom-edző Marozsák Szabolcs. Mindazzal tehát, amivel a sok sarlatán és hamis próféta nap mint nap házal.

Rendszerint az érvelés e pontján kapom visszakézből a pofámba, hogy egy megkeseredett, negatív ember vagyok. Amint a szemetet szemétnek hívom, kapásból azzal provokálnak, hogy nekem semmi se jó. Ennek az ostobaságnak a cáfolatául álljon itt huszonöt, T betűvel kezdődő név, amelyek viselőit főhajtva elismerem: Caius Cornelius Tacitus, Tamás Gáspár Miklós, Tamási Áron, Quentin Tarantino, Andrej Arszenyevics Tarkovszkij, Torquato Tasso, Teller Ede, Charlize Theron, Nikola Tesla, Dylan Thomas, Kristin Scott Thomas, Uma Thurman, Thuróczy Szabolcs, Hunter S. Thompson, Tanita Tikaram, Alexis de Tocqueville, Ugo Tognazzi, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Tompa Mihály, Tóth Árpád, Törőcsik Mari, Spencer Tracy, Francois Truffaut, John Turturro, Mark Twain.