Együttműködés egy aránytalan és igazságtalan képviseletért

Csak úgy léphetünk tovább, ha a döntéshozók egy pillanatra félreteszik a törzsi gyűlöletet.

A második számú probléma, hogy a létrehozott tervezet nem biztosít igazságos képviseletet – az agresszív genderszekta ugyanis természetesen ebbe a törvényjavaslatba is beleerőltette diszkriminatív rögeszméjét, a női kvótát. A fogalmazvány szerint nem jár kvóta a fogyatékosoknak, nem jár kvóta a cigányoknak, nem jár kvóta a melegeknek, nem jár kvóta sem a fiataloknak, sem az öregeknek. Nem kaptak képviseletet – mondjuk egy felsőházban – sem az egyházak, sem a nagyobb civil szervezetek, sem a szakszervezetek, viszont a tervezet nyomán biztos parlamenti álláshoz és megélhetéshez jutna az a két tucat feminista aktivista, akik ezt a legújabb kori numerus sexust körömszakadtáig forszírozzák. Nem hiszek a kvótákban, de a fent említett társadalmi csoportok bármelyike több joggal tarthatna rájuk igényt, tagjai ugyanis egytől egyig rosszabb helyzetben vannak, mint úgy általában a nők. Mert lehet, hogy kevés a nő a parlamentben – bár ott szerintem náluk sokkal kevesebb a becsületes ember –, ugyanakkor mozgássérült vagy vak képviselő meg egy sincs. Csakhogy a hisztérikus és erőszakos feministák – nem először, nem utoljára – megint csak keresztülverték a maguk aljasságát egy olyan tervezeten, amelynek funkciója szerint nemcsak a baloldali és a liberális szavazókat kéne megszólítania, hanem a Fidesz és a Jobbik híveit is. Persze az „elnyomott nők” toporzékolása előbbre való minden józan belátásnál.

Ez a javaslat erkölcsileg védhetetlen. Praktikusan pedig semmit sem ér, ha aláírói a Jobbikot nem tudják partnerükké tenni. Ha nincs teljes körű ellenzéki összefogás egy valóban arányos és igazságos választási rendszer megalkotására, akkor mindez legfeljebb csak egy újabb nyomorúságos szín abban a misztériumjátékban, amelynek keretében a baloldal felszámolja önmagát. Pedig jó lenne, ha végre tudomásul vennék, hogy a választók nem akarják újra egyedül a baloldalra bízni az országot. Nem akarják, és igazuk van. Ahogy azt sem akarják, hogy a Fidesz vagy a Jobbik egyedül kormányozzon. Ma a magyarok 60 százaléka nem kér Orbánból és rendszeréből – bármekkora is a médiatúlsúlyuk, bármennyi közpénzt égetnek is el hazug konzultációikra. Csakhogy a magyar társadalom nem akar többé beállni egyetlen zászló alá, nem akarja többé egyetlen tábor uralmát. Egy tisztességes cél érdekében össze lehetne fogni, ki lehetne egyenesíteni a pályát – de ez nem megy a Jobbik nélkül. Ahogy a Jobbik sem megy semmire a baloldal nélkül. Csak úgy léphetünk tovább, ha a döntéshozók egy pillanatra félreteszik a törzsi gyűlöletet: ha együttműködnek, választást nyernek, hoznak egy arányos és igazságos választási törvényt, aztán feloszlatják a parlamentet, és egy új választáson megméretik a programjukat az arányos és igazságos feltételek között. Politikai kultúrát teremtenek, és kínkeservesen tető alá hoznak egy kormánykoalíciót. Ez az egyetlen járható út.

Vagy „Elszámoltatás 2018” néven egyetlen közös lista indul a Fidesz ellen, vagy a kormány kap újabb négy évet a lopásra, az illiberális keleti orientációra és önmaga további bebetonozására – a képlet ilyen egyszerű. Ha ezt most nem érti meg a baloldal, majd megérti négy év múlva. Vagy nyolc év múlva. Orbánnak nem sürgős. Kerüljünk el minden illúziót: nem pusztán ő lesz a felelős Magyarország további balkanizálódásáért. Legalább annyira az önző és hatalomvágyó, korrupt és impotens hazai baloldal is.