A gondolatrendőr közbeszól

Addig is, amíg el nem érkezik a politikai korrektség aranykora, minden vicc mellé csendőrt kell állítani.

Ha már itt tartunk: amikor egy újságíró a vak komondorral tréfálkozik, az nem sérti véletlenül a bántalmazott nőket? Ez ugyanis sokszor megtörtént az elmúlt évek során az Index virtuális hasábjain. Vagy ha Sixx épp összefoglalót ír egy Trónok harca epizódról, és szokása szerint egy gyilkosság kapcsán viccelődik, azzal nem zaklatja fel azoknak a hozzátartozóit, akik az elmúlt évtizedekben erőszakos halált haltak? Vujity Tvrtkónak valamennyiük címe és telefonszáma megvan, úgyhogy bármikor utána is járhatunk a dolognak. Hát amikor Sixx azon gúnyolódik, hogy a tegnapi adásban ez vagy az a valóságshow-hős miként dugott félre, az nem sérti mindazok érzékenységét, akiket partnereik megcsaltak, elárultak, cserben hagytak? Ezek a poénok mind-mind beleférnek, kedves Varga Attila? Ez a képmutatás nem pusztán hazug és álságos, de pillanatnyilag kifejezetten kontraproduktív is az importja abból az országból, amelyik épp most roppan bele a túlhajtott politikai korrektségbe.

Köszönetet szeretnék mondani ugyanakkor Kiss Ramónának, aki a fent említett interjú során nem engedte, hogy beszélgetőtársai a családon belüli bántalmazást genderproblémának tüntessék fel, hanem szót emelt azokért a férfi áldozatokért, akiknek a jajszavát a bántalmazott nők panaszainál is kevésbé hajlandó meghallani a társadalom – sérelmeiket felváltva tagadja le és gúnyolja ki őket az emberi arcát rohamosan elvesztő, szélsőséges feminizmus.