Havas Henrik szexuális zaklatási ügye jól beárazza a #metoo-kampányt és a mögötte álló radikális gendermozgalmat: az eddig vérszomjas médiaszereplők kedve hirtelen elment a lincseléstől. A feminista fórumok nem lángolnak a gyűlölködő üzenetektől, az ATV stúdiójában nem celebrál újabb boszorkánypert a magyar Dredd bíró, Rónai Egon. Pedig az elmúlt hetekben nemegyszer demonstrálta, hogy ha szexuális ügyek kivizsgálásáról van szó, ő egy személyben rendőr, ügyész, bíró és ítélet-végrehajtó.
Baukó Éva Sárosdi Lillával ellentétben nem húsz év múltán kezdett leszámolásba, hanem már évekkel ezelőtt a nyilvánossághoz fordult, s nem pusztán szexuális ajánlattételről számolt be, hanem a közvetlen főnöke zaklatta – állítja ezt az érintett. Amikor nem engedett a zaklatásnak, Havas Henrik kirúgta az állásából. Vessük össze ezt Sárosdi Lilla történetével Marton László visszataszító módon előadott ajánlattételéről: az egyik egy munkahelyi zaklatás – a másik egy elmaradt nemi erőszak.
Marton Lászlót megnyúzták, kicsontozták, kizsigerelték, és eltávolították a nyilvánosságból – hiszen rá vallott egy „áldozat”. Most, hogy az „áldozat” nem a nagy méltóságú genderelit tagja, most, hogy nincs befolyása és kapcsolatrendszere a balliberális világban, most, hogy az „áldozat” egy valóságshow-hős, egy alkoholproblémás, ordenáré trashceleb, hirtelen eloszlik a női szolidaritás: nincs több #hiszünkneked, se #bátorvagy, nincs több pink testvériség. Nem olvasom a 444 szerzőinek acsarkodását a tárgyban, úgy látom, Baukó Éva története a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” Facebook-közösségének ingerküszöbét sem érte el, továbbá elmarad az ATV közleménye is, amely szerint elhatárolódnak, és felfüggesztik Havas Henriket, míg nem tisztázódnak a vádak. A bulvár és a nagyobb portálok napirenden tartják ugyan az ügyet, de érezhetően nincsenek jelen az elmúlt hetekben megszokott intenzitású gyűlöletenergiák. Egyedül a gyurcsányista heccportál, a Nyugati Fény próbál következetes lenni, hisz Henrik nem barátja Ferinek, tehát ellenség – a kommentfal azonban lázong, és válogatott szidalmak özönét zúdítja Baukó Évára, bármi is a portált szerkesztő gyűlöletkarmester szándéka.
Az elkötelezett gendersajtó sunyít: vagy nem kerítenek nagy feneket Baukó Éva sztorijának, vagy be sem számolnak róla. A gender papnői nem haknizzák végig a tévéstúdiókat, nem követelik az ATV-től meg a Hit Gyülekezetétől, hogy azonnal bocsássák el Havas Henriket, az önkéntes rendőrbíró, Schilling Árpád nem gyárt számonkérő videót.
Sejtelmem sincs, hogy Havas Henrik nemtelen megtorlás áldozata-e, vagy pedig zaklató. Nem tudom eldönteni – de legalább nem is dolgom. Az viszont az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a „metoo” névre keresztelt boszorkányüldözés előbb-utóbb ártatlan embereket is elér, amilyen Louis CK és Szikora János, emellett pedig valódi zaklatók és erőszaktevők is a máglyán végzik majd – Joseph McCarthy szenátor sem dolgozott ennél hatékonyabban az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság élén. Nyilvánvaló, hogy egyedi ügyekben a közvélemény és a sajtó nem alkalmas rá, hogy igazságot tegyen, és végképp nem alkalmas rá, hogy igazságot szolgáltasson – de ha már elkezdték, legalább ne fordítsák el a fejüket! Annál rosszabb precedens ugyanis a világon nincs, mint hogy kiáll egy Sárosdi Lilla, és mi őrjöngünk – kiáll egy Baukó Éva, és mi lapítunk.
Sok áldozat van. Sok olyan nő, aki ma is fél, mert ma is megverik, ma is megerőszakolják, ma is kiállítják az utcasarokra. Mit üzen nekik ez a kettős mérce? Mit üzen nekik az, hogy az adott szó, a személyes hitel egyfajta privilégium, amit a Krétakör Színház körül osztogatnak? Úgy tűnik, a gendermozgalom nem hisz neked automatikusan, csak ha magad is a gendermozgalom tagja vagy – ez pedig a létező legaljasabb és legártalmasabb gyakorlat. A gendermozgalom privát sérelmekből halálos fegyvert kovácsolt – olyan fegyvert, amely képes átütni a jogállam páncélzatát. Habony Árpád fogta ezt a fegyvert, kicsavarta a mártírszekta kezéből, megforgatta, és odacsapott vele Havas Henriknek – akinek ez láthatóan annyira fájt, hogy még a Vona Gáborról szóló könyvének a nyilvános bemutatójára sem ment el. Amennyire tartózkodó volt a kormánymédia a #metoo-kampány során, most annál nagyobb élvezettel gyalázza Havas Henriket. Havas Henrik ugyanis elkövette a megbocsáthatatlant: baloldaliként/liberálisként – ki-ki ossza be – kooperál a Jobbikkal. Havas Henrik a piszkos fasisztákat a balliberális szalonba vezeti – most aztán úgy égetik rá a billogot, hogy „szexuális ragadozó”, mintha erre bármiféle bizonyítékuk volna. Csakhogy már nem is kell bizonyíték: a #metoo-őrjöngés kulturális precedenst teremtett. A szellem kiszabadult a palackból, és abba soha vissza nem tér. A genderkurzus egyszer s mindenkorra fegyvert adott valamennyi hazug pszichopata kezébe: aktivistáéba, laptulajdonoséba, politikuséba. A genderkurzus nem empatikus, támogató kultúrát teremtett az áldozatoknak, hanem nyilvános elégtételt, show-műsort, mészárszéket és politikai fegyvert. Rossz látni az arcukat most: milyen keserű a főztjük!
Eközben a politika világán innen felmentettek két mentőst, akiket hamisan vádolt meg egy tizenéves lány nemi erőszakkal. A két mentős élete tönkrement. Épp ahogy nap mint nap megy tönkre nők élete, mert verik, erőszakolják és zaklatják őket, mert a környezetük nem figyel rájuk – vagy mert nem hisz nekik. Talán érdemes lenne mégis inkább jogállami módon, kultúremberként megküzdeni az erőszakkal. Talán nem kéne odadobni a traumáinkat és a sérelmeinket a fanatikus és hisztérikus genderszektának, meg az aljas és cinikus Habony Árpádoknak.
