Nem térdelek a lábuk elé, hogy megmossam, mint az a kedves Krisztus ott a stúdió túlsó végén? Hogy vetkőzhettem ki ennyire az emberségemből? Mit kevert az italomba Orbán Viktor?
Holott én sem gondolok mást: ők is emberek. Épp ahogy Jézus és Hitler, az apostolok és a lágerparancsnokok. Ahogy minden emberben megvan a lehetőség, hogy üdvözüljön vagy elkárhozzon. Ez a lehetőség tesz minket az ismert univerzum legnagyszerűbb és legalávalóbb teremtményeivé. Az emberséget éppen ezért nem használjuk furkósbotként, az ugyanis nem arra való, hogy politikailag korrekt nyelvet formáljunk belőle, hanem mondjuk arra, hogy szolidárisak tudjunk lenni akár a politikai ellenfelünkkel vagy annak családjával, továbbá bárkivel, akinek zsigereit arc és név nélküli féllények szaggatják.
