Ezen a ponton az elemzők az intézkedés időszerűsége mellett megemlítettek bizonyos kritikákat is ezzel kapcsolatban. Első helyen szerepelt, hogy ez az intézmény értelmezhető bizonyos szempontok szerint akár egyfajta cenzusként is – s így könnyen antidemokratikusnak minősíthető – továbbá, hogy valójában nincs rá szükség. A politikai elitnek kevéssé sikerült közös álláspontot elfoglalni a témakörben. A tárgy minden bizonnyal továbbra is meg fogja osztani mind a politikai, mind pedig a szakmai elitet hazánkban, de ugyanígy a magyar társadalmat is. Azonban a megosztó tényezőnél sokkal fontosabb ebben a kérdésben, hogy a mögöttes mozgatórugók részben vagy egészben láthatóvá váljanak. Vagyis illik azon elgondolkodni, hogy miért van szükség az előzetes választási regisztráció intézményére, illetve, hogy mi a célja?
A kérdés megválaszolásához egyfelől a magyar politikai elit és a modern magyar társadalom egymáshoz való viszonyulását illendő egy kicsit megfigyelni; másfelől pedig a demokrácia lényegét. Mindkettő azért szükséges, mert általuk láthatóvá, érthetőbbé válnak azok a társadalmi-politikai folyamatok, melyek mai mindennapjaink történéseit meghatározzák, ezzel párhuzamosan pedig körvonalazódnak trendek, melyeket érdemes figyelni, s adott esetben követni is...
A politikai elitet tekintve a társadalom megosztott, s itt most elsősorban nem a klasszikusnak mondott vagy az attól valamilyen irányba eltérő ideológiák szembenállásáról van szó; hanem sokkal inkább arról, hogy vannak olyan emberek a társadalomban, akik a politikusokat követendő példaképnek tekintik; míg ugyancsak szép számmal vannak olyanok is, akiket olyannyira hidegen hagy a politika minden színtere – így a politikusok is – hogy a választásokkor széles ívben kerülik el a szavazófülkéket. Ez utóbbi momentum akár egyfajta véleménynyilvánításnak is felfogható, bár hozzá kell tenni, hogy nem kevés veszélyt hordoz magában. Közelebb járunk az igazsághoz, ha a szavazástól való távolmaradást úgy fogjuk fel, mint a demokrácia egyik deficitjét, melynek a hátterében egyrészt az áll, hogy a választópolgárok csak ritka kivételektől eltekintve gondolják úgy, hogy valóban számít a véleményük, másrészt pedig az, hogy a politikusok sajátos módon viszonyulnak a választóikhoz – tisztelet a kivételnek.
