A „Korán születtek, korán mentek el” című cikk a szeptember 13-i Magyar Nemzetben olyan témát dolgoz fel, amiről nyíltan és őszintén nagyon kevesen mernek beszélni. Gratulálok Farkas Adrienne-nek a tényszerű és bátor íráshoz. A cikk tartalmával nem vitatkozom, csak szeretném két további gondolattal kiegészíteni.
A cikkből kiderült tény, hogy Európában 500 ezer a koraszülött. Az összes újszülött 10 százaléka, s közülük többen halnak meg, mint a teljes időre születettek közül. De sokan megmaradnak, mert az orvostudomány ma már olyanokat is meg tud tartani, akik korábban elvesztek volna. Csakhogy ezért a megtartásért sokan nagyon nagy árat fizetnek. Erről szólt az a cikkben idézett anyuka is, aki mai tudásával már „azt kérte volna, ne tartsák életben” gyermekét. Véleményem szerint ez a helyzet azért is áll elő, mert rossz a kutatások iránya. A kutatás számára rendelkezésre álló pénzből nem a megtartást, az egyre jobb inkubátorokat és a veleszületett rendellenességek megszüntetésének technikáját kellene fejleszteni, hanem a korai születések és veleszületett rendellenességek okát felkutatni. Ezeket az okokat megszüntetni, hogy ne kelljen inkubátort használni. Meggyőződésem, hogy a kutató orvosok inkább az okot, a megelőzés lehetőségét keresnék, csakhogy akik a pénzt adják, nem ebben érdekeltek. Az inkubátor fejlesztése jobb üzlet. Ebben érdekeltek, az alkalmazott kutatásban, mert hamar megtérül.
A másik irány nagyrészt alapkutatás, ami a népesség (a populáció) érdeke, és nem a befektetőké, a kutatásokat finanszírozóké. Ezzel megérkeztünk a második gondolathoz, a nagyon szomorú tényhez: az alapkutatásra világszerte kevés a pénz. Azt állítják, a pénz (hatalom) birtokosai, hogy adnának, de nincs miből. A Római Klub a hatvanas évek első felében közzétett egy tanulmányt az alapkutatások finanszírozásáról. Ebben megállapították, hogy a második világháborútól addig (tehát mintegy 20 év alatt) az egész világon összesen annyi pénzt fordítottak alapkutatásra, mint egy nap alatt háborúra. A halál ennyivel jobb üzlet az életnél. A háborúnak nincs célja. Haszna pedig csak a fegyvergyártóknak és -kereskedőknek van – mint Ferenc pápa mondta. Pénz tehát van, volna miből adni. Ha egyszer húszévenként csak néhány nappal kevesebbet háborúzna a világ, akkor sokkal kevesebben születnének és mennének el korán.
