Az embergyerek lényegében koraszülött
Ahhoz, hogy a babahordozás szükségszerűségét és természetességét megértsük, tudnunk kell, hogy az ember felegyenesedésével megváltozott a medence alakja („szűkebb” lett), illetve hogy agyunk térfogatának növekedésével a koponya is nagyobb lett. A természet remekül megoldotta a „szűkebb helyen nagyobb dolognak kellene kiférnie” kérdést: az embercsecsemő élettanilag koraszülöttként születik (ezt nevezzük evolúciós kompromisszumnak).
Kutatások szerint az újszülött körülbelül 12 hónappal hamarabb születik meg a „kelleténél”, ezért szükség lenne arra, hogy az érési folyamat az anya (apa vagy nagyszülő) testén hordozva fejeződhessen be. (Egyéves kor után már látványosan gyorsabban fejlődnek az embergyerekek és fokozatosan leválnak az anyáról, nagyjából 3-4 éves korukra.)
A cikk továbbolvasásához kattintson ide.
