A XIX. század második felében egy főre jutó éves cukorfogyasztásunk 3 kilogramm volt, azonban ez az adat napjainkban már meghaladja a 30 kilogrammot. dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus szerint ez abszolút nem véletlen, ugyanis az édes íz az oldottság és az elengedettség állapotáról idézi elő az emberben, épp úgy, mint az anyatej, aminek íze és illata is édeskés. Azért vágyunk az édességre, mert előhívja az édes ízzel párosult kellemes testi-lelki állapotot, azt a biztonságérzést, melyet édesanyánk nyújtott kiskorunkban – hangsúlyozta a szakember, hozzáfűzve: ráadásul a szénhidrátbevitel elősegíti a magasabb szerotoninszintet, azaz a „boldogsághormon” termelődését. Mint mondta, a csecsemőnél elsőként az ízlelés és a szaglás alakul ki, és a kisbabák néhány nap szoptatás után már képesek felismerni az anyatej illatát. Almási arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az ember „degeszre eszi magát”, a desszertre mégis marad egy kis hely a gyomorban. Ez is azt jelzi, hogy az édes ízek az oldottságot idézik elő az emberben – magyarázta.
Az ízérzés pszichológiájáról szólva a klinikai szakpszichológus úgy fogalmazott, az íz-érzékelő receptorok főként a nyelven elhelyezkedő ízlelőszemölcsökön megtalálható ízlelőbimbókon helyezkednek el. Az ingerület elsőként az ízlelőközpontba (hipotalamuszba) jut el, ami a nyálelválasztást és az étvágyat is meghatározza. A nyelven, szájban (lágyszájpad, garat) elhelyezkedő receptorok érzékenysége területenként eltérő a különböző ízekre. Az ízérzéklet összetett folyamat – mutatott rá Almási, több érzéklet is szerepet játszik benne, nem csupán a nyelv segítségével érzékelt alapízek. Ötféle alapízt (édes, savanyú, keserű sós) különböztetünk meg, melyek közül az umami kevésbé ismert. Az umami japánoknál ismert, fehérjében gazdag, húsos, erős ízt jelent. A szakpszichológus hozzátette: további lehetséges alapízek kapcsán jelenleg is folynak kutatások (pl. zsíros és fémes).
A cikk továbbolvasásához kattintson ide.
