- Az adventi időszak végeztével óhatatlanul is leltárt készítünk. Püspök úr hogyan látja a magyar családokat ma, 2011 végén, a Család Éve végéhez közeledve?
- A Család Évének legfőbb tanulsága az volt, hogy a család olyan érték, amire érzékeny társadalmunk, és amiért szívesen fogunk össze. Azt is láttuk, hogyan teremt egységet a kezdeményezés minden jó szándékú ember között – felekezetre való tekintet nélkül. Sokszor elmondom, de valóban igaz, hogy a társadalom vákuumszerűen szívta magába a Család Évét, ami azért jelent valamit. Néha talán nem is tudták az emberek, honnan ered az alapgondolat, de azt mindenki tudta, hogy Család Éve van. Az egész kezdeményezés alapcélkitűzése volt szóba hozni és értékként felmutatni a családot a társadalom számára, úgy gondolom, ez megtörtént.
- És milyenek a magyar családok, mik a terveink, vágyaink? Mit látott ez alatt az egy év alatt, amit eddig esetleg nem vettünk észre?
- Erre nem könnyű válaszolni, mert a Család Évének van olyan hozadéka, ami a szívben játszódik le. Azt nem látjuk. Azt tudjuk, milyen táborok, konferenciák zajlottak, látjuk a megújított házasságokat és hogy több családcsoport született. Olyan képzési programok indultak el, ami túl fog nőni ezen az éven, ezeket tudjuk regisztrálni. De hogy belül mi zajlik, azt nem tudjuk. Ha már a vágyakról kérdez, nyilván egy ilyen gazdasági válsággal küzdő társadalomban egyfajta stabilitás utáni vágy jelenik meg, ami nem csak az anyagi stabilitást jelenti. Nagyon fontos – és a társadalom mintha rá is érezne ebben a nehéz időszakban – hogy a kapcsolat az, ami fönntartja az embert. Kapaszkodunk a kapcsolatokba, mert nincs más stabil pont. Mintha ébredeznénk, születik az igény a rokonságon belüli kapcsolatok vagy akár az istenkapcsolat megszilárdítására. Kapcsolataink újra fontossá válnak, ez az, amit érzékelek.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!
